Mal 3,1–4.23–24. Az Úr hírnöke
Malakiás könyvének utolsó sorai Jézus eljövetelére irányítják figyelmünket, aki majd beteljesíti a Törvény és a próféták igéit. Malakiás próféta bonyolult korszakban élt, amikor Izrael hite vita tárgyát képezte a gyorsan és váratlan irányba változó világban. Mit tehet egy kicsiny, függetlenségétől és autonómiájától megfosztott nép a terjeszkedő, elnyomó, nagy népekkel szemben, amelyek a kis népeket fenyegetik, s ráadásul veszélybe sodorják Izrael hitének tisztaságát is? A hívők mindig felteszik ezt a kérdést az olyan korszakokban, amelyekben sok változás történik. Így van ez velünk is. Mi is feltesszük a kérdést ebben a korban, amikor Ferenc pápa szerint „korszakváltásnak” vagyunk a tanúi: „Mit tegyünk?” Ez valóban fontos kérdés. Engednünk kell, alkalmazkodni, belesimulni az uralkodó kultúrába? Az előző fejezetben Malakiás utolsó szavai annak a népnek a kérdését idézik, amely igaznak hitte magát, és úgy érezte, Isten mégis távol van a fáradalmaitól és a problémáitól: „Hol van hát az igazság Istene?” (2,17) Az Úr azonban nem hagyta magára népét, nem feledkezett meg róla. Éppen ellenkezőleg, közbe fog lépni: „Elküldöm hírnökömet, hogy elkészítse előttem az utat. Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek, és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok. Lám, már jön is! – mondja a Seregek Ura.” Isten hírnökei, szavának prófétái ma sem hiányoznak, meg kell hallgatnunk őket, mert segítenek nekünk előkészíteni az Úr útját. Hittel és nyitott szívvel kell meghallgatnunk és befogadnunk az evangéliumot, mely elvezet majd minket az Úrral való találkozáshoz. Ő pedig válaszol kereső szavunkra és imádságunkra. Fontos hát, hogy ezekben a napokban legyünk éberek, várakozzunk, és álljunk készen a megszülető Úr befogadására.
Imádság az Egyházért
