Iz 48,17–19. Bárcsak ügyeltél volna törvényeimre!
A próféta emlékezteti Izrael népét – amely oly gyakran esik kísértésbe, hogy más utakat keresve eltávolodjon az Úrtól –, hogy Isten az, aki az üdvösség útján vezeti őket: „Én az Úr, a te Istened tanítalak arra, ami jámborrá tesz, ami arra az útra vezet, amelyen járnod kell.” Egyedül Isten az életünk Ura. Ha süketek vagyunk Isten szavára, az elsatnyult, igazságtalan élethez vezet. Ha csak saját magunkban, a saját meggyőződéseinkben bízunk, megtapasztalhatjuk, milyen keserű utakra téved az életünk. Maga Isten emlékeztet rá bennünket ebben a bibliai szakaszban, hogy ha tiszteletben tartjuk a parancsolatait, „akkor boldogságod hasonlítana a folyóhoz, és igazságosságod a tenger hullámához”. Sajnos az önző mentalitás okozta igazságtalanságok első számú elszenvedői a leggyöngébbek, a szegények, akiket az élet peremére szorítanak, és magukra hagynak. A próféta azt kéri, emeljük föl tekintetünket önmagunkról, vegyük észre az Urat és irántunk megnyilvánuló, hatalmas szeretetét. Isten közel áll népéhez, elkíséri útján, és azt kéri, hogy ismerjék el és szeressék. Szükségünk van arra, hogy újra hallgassuk Isten szavát, és felismerjük a jelenlétét hétköznapjainkban, közösségeinkben, a társadalmi történésekben, és hagyjuk, hogy az Úr vezesse lépteinket a szeretet és a béke útján: „Én az Úr, a te Istened tanítalak arra, ami jámborrá tesz, ami arra az útra vezet, amelyen járnod kell.” Ha hűségesen meghallgatjuk szavát, mely most, az adventi időben különösen is bőséggel árad felénk, áldást hoz az életünkre.
A Szent Kereszt imádsága
