1Sám 1,20–22.24–28; Zsolt 84 (83); 1Ján 3,1–2.21–24; Lk 2,41–52
Egy nap telt csak el karácsony óta, s a liturgia jóvoltából ismét találkozunk Máriával, Józseffel és Jézussal. Ezúttal nem Betlehemben, hanem Názáretben. Jézus családja látszólag olyan, mint egy átlagos család, tagjai a saját kezük munkájából élnek; se nem szegények, se nem jómódúak, kicsit talán bizonytalan a helyzetük, ahogy sok mai családé is. Ennek a názáreti családnak az ereje Jézus maga, a gyermek, akiért a szülők élnek. Mennyi mindent tanulhatnak az édesanyák Mária gondoskodásából!
Ennek a családnak a szentsége abból fakad, hogy Jézus áll a középpontjában: ő az igazi kincs, akit Mária és József befogadott és megőrzött, s ahogy látták növekedni a körükben, sőt a szívükben, úgy növekedett szeretetük, és úgy értettek meg egyre többet. Íme, ezért szent a názáreti család: mert Jézus állt a középpontjában. Bennünket is az az aggodalom kellene hogy eltöltsön, ami Józsefet és Máriát elfogta, amikor nem találták a tizenkét éves Jézust. Így kellene megrettennünk, amikor távol vagyunk tőle, amikor megfeledkezünk az evangéliumról, amikor eltávolodunk a szegényektől. Mária és József útra kelt, otthagyták a karavánt, s az életüket, mely gyakran nélkülözi az Urat, visszatértek, és rátaláltak Jézusra a templomban a tanítók között.
Jézus ma a templomban fontos tanítást nyújt nekünk: mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Gyermekkora óta ezt mondja, az evangélium első soraitól kezdve. Elismétli majd a végén is, a kereszt magasából, amikor Fiúként egészen az Atyára bízza magát, az édesanyjának egy fiút ajándékoz, tanítványának pedig az édesanyját. Az evangélista megjegyzi, hogy Jézus Názáretben „gyarapodott bölcsességben, korban s kedvességben Isten és az emberek előtt”. Nekünk is növekednünk kell Jézus ismeretében és szeretetében. Názáret, ez a kis falu Galilea határvidékén, a Szent Család hétköznapi életének színtere jelképezi a tanítvány egész életét, aki befogadja, védelmezi és növeli az Urat szívében, életében. Akkor hát nem puszta véletlen, hogy a „Názáret” szó azt jelenti: ’aki védelmez’. Názáret Mária, aki „szavait mind megőrizte szívében”. Názáret minden tanítvány hazája, hivatása. Így van ez, még akkor is, ha a világ ma is ezt kérdezi: „Jöhet valami jó Názáretből?” (Jn 1,46)
Karácsonyi imádság
