Iz 54,1–10. Az Úr szeretete népe iránt
Közeledünk a karácsonyhoz, és a liturgia ma Izajás könyvének azt a szakaszát tárja elénk, amelyben a próféta Izrael népét vigasztalja. Az első felszólítás, „Zengj éneket, te meddő, aki nem szültél”, olyasvalakihez szól, akinek semmi oka sincs az örömre. A Siralmak könyvében egy lakók nélküli város szomorúsága tárul elénk: „Ó, mily elhagyottan ül a város, amely egykor tele volt néppel!” (Siral 1,1) A próféta azzal a vigasztalással fordul Jeruzsálemhez, amit, úgy tűnik, elhagyott az Isten és megvetnek az emberek, hogy nem lesz többé olyan, mint a gyermektelen özvegy. Az Úr gondját viseli, és fiakat ad neki. A próféta felszólítások sorával buzdítja a várost arra, hogy fogadja be Isten szeretetének csodáját. Arra biztatja, hogy tegye tágassá a sátrát, és feszítse ki bátran hajléka kárpitjait, hiszen sokan fognak hozzá futni. Mindez azért következik be, mert Isten úgy döntött, hogy újra kiválasztja népét, ahogy a vőlegény a menyasszonyt: „Mert maga Teremtőd lesz a hitvesed, a Seregek Ura a neve. Izrael Szentje lesz a Megváltód, akit az egész föld Istenének hívnak.” Ez Isten jövendölése Jeruzsálemmel kapcsolatban, de minden olyan keresztény közösségre érvényes, mely azon fáradozik, hogy a vigasztalásra és üdvösségre vágyó emberek betérjenek a falai közé. Ma, amikor gyakran azt látjuk, hogy a keresztény közösségek tagjainak száma megfogyatkozik, a hívek lusták igazán evangéliumi életet élni, és sokan hirdetik, hogy ezeknek a közösségeknek vége, mára teljesen jelentéktelenné váltak, eltöprenghetünk, vajon nem ugyanolyan megszégyenülésről és pirulásról van szó, mint amiről a próféta ír? De itt a közelgő karácsony kegyelme. Az Úr visszatér, hogy a népe mellett legyen, és biztosítja Jeruzsálemet örök szeretetéről: „Mert a hegyek megindulhatnak, és megrendülhetnek a halmok, de az én szeretetem nem hagy el soha, és veled kötött békeszövetségem nem inog meg. Az Úr mondja ezt, aki megkönyörült rajtad.” Ez a szeretet, Isten hatalmas és ingyenes szeretete fel kell hogy rázzon bennünket a lustaságból és a félelemből, mely arra sarkall, hogy kivonjuk magunkat a keresztény közösség szeretete alól. Bátran viszonoznunk kell Isten szeretetét, s intelligensebbnek és kreatívabbnak kell lennünk a szeretetben és az evangélium hirdetésében. Erre a megtérésre kaptunk ma meghívást.
Imádság az Egyházért
