A csodatévő Fekete Krisztus ünnepe (Esquipulas, Guatemala; Közép-Amerikában mindenütt tisztelet övezi)
1Sám 9,1–4.17–19.26; 10,1. Saul kiválasztása
Az Urat megindítja népének szomorú sorsa. Közbelép, ő mozgatja a szálakat kevésbé fontos személyek sorsán keresztül. Valójában pont a kisebb, látszólag másodlagos fontosságú eseményeken keresztül vezetnek az Úr útjai, hogy nyilvánvalóvá váljon, mindez teljes egészében az ő műve. Saul kiválasztása is ebbe a logikába illik. Isten ilyen módon cselekszik. A karácsony misztériuma, melyet nemrégiben ünnepeltünk, teljes egészében a perifériát és a kicsinységet állítja a középpontba: Isten maga gyermekké lesz. Ez Isten stílusa kezdettől fogva. Sámuelt egy nappal korábban értesíti, és a Saullal való találkozásban megtörténik a király felkenése. Nincs szó semmiféle titokzatos, ezoterikus szertartásról. Minden teljesen hétköznapi módon, az emberi kapcsolatokon keresztül megy végbe. Isten terve az emberek közötti találkozás és a közvetlen, személyes beszélgetés révén valósul meg. Saul nem ismeri Sámuelt, és nem is folyamodik speciális hírforrásokhoz, hogy megtudja, ki ő. Tisztázza, hogy nem látnok, hanem próféta, Isten embere. Először a leányoktól érdeklődik felőle, aztán egy ismeretlentől, akivel az úton találkozik. Sámuel sem ismeri Sault, de bízik Istenben, hogy majd megmutatja neki kiválasztottját. Saul az eltévedt szamarait keresi, és elmegy egy prófétához. Fizetni is akar a segítségéért, ehelyett vendégül látják egy lakomán, és meghívják, hogy töltse az éjszakát a faluban. Szamarairól akar hírt hallani, a próféta pedig arról biztosítja, hogy mindent elmond neki, ami a szívében van. Nincs semmije (még a pénz is a szolgájáé), mégis azt mondják neki, hogy övé és családjáé „Izraelnek minden java”. A Sámuellel való beszélgetés során megkérdezi, hogyan lehet Izrael „minden java” az övé, aki a legkisebb törzsnek és a törzs legkisebb nemzetségének a tagja. Nem kap választ kérdésére, de Sámuel a főhelyre ülteti a lakomán. Azon a vacsorán, annál az asztalnál kialakul közöttük a szeretet és a testvériség köteléke. A Bibliában a barátság a hívő ember hitének szerves része, vagy még inkább úgy mondhatnánk, a barátság egy módja annak, hogy Istennel és egymás között megéljük hitünket.
Előesti imádság
