1Jn 3,7–10. Aki Istentől született, nem vétkezik
János annak az apának a gyengéd határozottságával figyelmeztet bennünket, aki óva inti gyermekeit, hogy ne engedjék becsapni magukat. János már evangéliumában leírja, mit mond Jézus az ördögről egy vitában, amelyben beszélgetőtársai nem hisznek neki: „hazug, és a hazugság atyja” (Jn 8,44). Jézus azért jött, hogy kiszabadítson az ördög hatalmából, aki bűnbe visz bennünket. A választásunk abban áll, hogy gyakoroljuk-e az igazságosságot. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha kötődünk Jézushoz, ha benne maradunk. Aki Krisztushoz kötődik az az ő éltető erejével, az ő szeretetével táplálkozik, és jó gyümölcsöt terem. Eszünkbe juthat a szőlőtő és a szőlővesszők példázata János evangéliumából (Jn 15,1–5). Az apostol nem állítja azt, hogy a hívő emberek nem követhetnek el bűnt. De ha megőrzik szívükben Isten szeretetét, akkor gyökeresen kiirtották a gonoszt, s közösségben élnek Istennel és a testvérekkel. Ezért nem vétkezhetnek. János el akarja magyarázni a tanítványoknak, mit jelent az a szilárdság és stabilitás, amit akkor érhetünk el, ha közösségben vagyunk Istennel és a testvérekkel. Még ha bűnösök vagyunk is, mint ahogy természetesen azok vagyunk, el van vetve bennünk az „isteni mag”, mely a szeretet útján vezet minket, és nem engedi meg, hogy a gonosz ereje magával sodorjon. Aki Istentől született – emlékezet János –, nem vétkezik, mert Isten szeretete megmarad benne a Szentlélek által. A Szentlélek beteljesíti Isten művét. Ezért Isten gyermekei elkülönülnek a gonoszság gyermekeitől, mivel ez utóbbiak nem gyakorolják az igazságot, és nem tartják tiszteletben az egyetlen parancsot, a szeretet parancsát, mely Istenhez és a testvérekhez köt bennünket. Hiszen a valódi igazságosság a szeretetben nyilvánul meg.
Karácsonyi imádság
