A Santa Maria in Trastevere bazilikában a békéért imádkoznak.
Remete Szent Antal apát (†356) emléknapja: az egyiptomi sivatagban követte az Urat, és sok szerzetes atyja lett.
A zsidók és keresztények közötti párbeszéd napja
1Sám 15,16–23. Az engedelmesség többet ér, mint az áldozathozatal
Sámuel emlékezteti Sault királlyá való felkenésének értelmére: „halld az Úr szavát” (vagyis ’engedelmeskedj neki’, héberül: „shemà”). Miután felszólította, hogy figyeljen oda rá, Sámuel azt parancsolja Saulnak, hogy támadja meg az amalekitákat, és ne kíméljen senkit. Olyan parancs ez, amely a kor mentalitásából kiragadva nehezen érthető, mindenesetre kitűnik belőle, milyen radikális módon cselekszik Isten. Saul engedelmeskedik, és vereséget mér az amalekitákra, de nem teljesíti szóról szóra a teljes megsemmisítésükre vonatkozó parancsot, hogy tetszést arasson a nép körében. Az Úr megbánja, hogy Sault választotta, és elveti őt, mert nem engedelmeskedett. Saul ugyan még királyi hivatalában maradhat, de már nem az Úrnak engedelmeskedő király, tehát nem is Sámuel királya. Amikor a csata után találkoznak egymással, Saul az Úr iránti hűségét bizonygatja. De Sámuel pontosan tudja, mi történt, és gúnyosan kérdezi Saultól, micsoda bárányok bégetését, miféle marhák bőgését hallja. Saul mentegetőzik, és a népet vádolja a fosztogatással. Ez az olyan ember gyalázatos logikája, aki úgy védekezik, hogy közben másokat vádol. Olyan logika, melyet valamennyien ismerünk, mely megmérgezi az egyes emberek és a népek közti kapcsolatokat. Sámuel nem fogadja el Saul védekezését, engedetlenséggel vádolja, és emlékezteti rá, hogy mindent az Úrnak köszönhet. Jahve választotta ki és kente föl királlyá, hogy egyedül az ő hangjára figyeljen, egyedül neki engedelmeskedjen. Saul viszont csak egy bizonyos pontig akart az ő hangjára figyelni. A próféta emlékezteti rá: „Vajon egészen elégő áldozatokat s véresáldozatokat akar-e az Úr, s nem inkább azt, hogy engedelmeskedjenek az Úr szavának? Többet ér az engedelmesség, mint a véresáldozat, és a szófogadás többet, mint a kosok hájának bemutatása”. Saul most már őszintébben válaszol, elismeri, hogy a népre hallgatott, és nem az Úrra (vagy Sámuelre). De ez nem elég. Az Úr ítélete végleges. Saul ismét beismeri bűnét, és kéri Sámuelt, hogy ne szégyenítse meg népe vénei előtt. Sámuel meghallgatja kérését, de Saul vallásosságán már sötét foltot hagyott az engedetlenség, Isten szava már nem tud hatni rá.
Imádság a békéért
