2Sám 12,1–7.10–17. Dávid bűnbánata
Az Úr elküldi Dávidhoz Nátánt, hogy a király ismerje be a bűnét, és ébredjen bűnbánat a szívében. Ma is ezt a feladatot kell betöltenie egy prédikációnak, a gőg ugyanis elvakít, és nem engedi, hogy meglássuk még a legnyilvánvalóbb bűnünket sem. Arra van szükségünk, hogy Isten szava megmutassa, mi a bűnünk, megvilágosítsa a szívünket, és vezessen bennünket a megtérés útján. Nem elég csak egy egyszerű beismerés. Az Úr ugyanis nem a bűnös halálát akarja, hanem azt, hogy megtérjen és éljen. Nátán meg akarja értetni Dáviddal, milyen mélységbe süllyedt, ezért elmeséli neki a példabeszédet a gazdag földbirtokosról, aki ellopta a szegény ember egyetlen báránykáját. Dávid hevesen reagál, és azon nyomban kimondja az ítéletet. Megdöbbentő, hogy nem ismer magára a törvényszegő alakjában. A gőg nem engedi, hogy lásson. Kell valaki, aki megmagyarázza nekünk Isten szavát. Valóban, Dávid egészen addig nem is érti, hogy bűnt követett el, amíg Nátán egyenesen a szemébe nem mondja: „Te vagy az az ember!” Nem elég csak egyszer meghallgatni Isten szavát, arra van szükségünk, hogy gyakran hallgassuk, és valaki megvilágítsa nekünk a szavak értelmét, hogy az eljusson a szívünkig. Nátán elmagyarázza Dávidnak, hogy mi a példabeszéd jelentése: először felsorolja, mi mindent adott neki Isten (8), azután megérteti vele, hogy semmibe vette az Úr szavát, amikor gonosz dolgot tett (9). Nátán szavai azonnali gyógyhatással bírnak: Dávid nem próbálja mentegetni magát. Elfogadja Isten szavának ítéletét, beismeri, hogy bűnt követett el, és azt mondja: „Vétkeztem az Úr ellen!” A próféta előtt Dávid megvallja a bűnét. Az Úr pedig Nátánon keresztül megbocsát neki. Aranyszájú Szent János ezt így kommentálja: „Vedd figyelembe, hogy Isten lassan büntet, gyorsan üdvözít.” Izrael hagyománya Dávid szájába adja az 50. zsoltárt, amely a legismertebb a bűnbánó zsoltárok közül. A keresztény könyörületesség pedig annak tudatában adja valamennyiünk szájába, hogy szükségünk van Isten bocsánatára.
Előesti imádság
