Imádság az egyházak egységéért; emlékezzünk meg különösen az Anglikán Közösség egyházairól.
1Sám 24,3–21. Saul megérti, hogy nem szabad megölnie Dávidot
Saul visszatér a filiszteusokkal vívott ütközetből, és ismét üldözőbe veszi Dávidot. Ám ekkor Saul védtelenné válik, olyan helyzetbe kerül, hogy Dávid akár meg is ölhetné. De Dávid nem kívánja Saul halálát, sokkal inkább azt, hogy megváltoztassa a viselkedését. Ezért csak a köntöséről vágja le a bojtot, hogy elgondolkodjon, és jó útra térjen. Dávid maga is kimegy a barlangból, és Saulhoz fordul. Szavaiból tisztelet, ugyanakkor tekintély árad. Valóban megölhette volna a királyt, de a Saul iránti tiszteletből és az Isten iránti engedelmességből nem tette. Meg akarja győzni ártatlanságáról, és arról, hogy mindig tisztelte: „uram”, „atyám” megszólításokkal fordul hozzá. Saul megérti Dávid szavait, és válaszában „fiamnak” nevezi, aztán sírva fakad. Sír, mert Dávid szavai megindítják, és sír, mert hagyta, hogy „gonosz szellem” irányítsa. Így szól Dávidhoz: „Te igazabb vagy, mint én, mert te jót tettél velem, én pedig rosszal fizettem neked.” Hozzáteszi még: „Pedig ki bocsátja el ellenségét, ha ráakad, békében útjára?” Saul ezzel királynak ismeri el Dávidot. Dávid szeretete legyőzte Saul gonoszságát, és arra ösztönözte, hogy fogadja el Isten akaratát, és imádkozzon, hogy ne öljék meg az utódait.
A Szent Kereszt imádsága
