1Ján 4,7–10. Isten a szeretet
János néhány versen belül háromszor is elismétli: „szeressük egymást”, majd egy olyan megállapítással, mellyel sehol másutt nem találkozunk a Bibliában, meghatározza Isten misztériumának mibenlétét: „Isten a szeretet”. Szent Ágoston így kommentálja ezt: „Ha mást nem írtak volna ebben a levélben vagy az egész Szentírásban a szeretet dicséretére, és mi a Szentlélek ajkáról csak ezt a mondatot hallottuk volna: »Isten a szeretet«, már nem kellene tovább keresnünk.” János azzal, hogy kijelenti, „Isten a szeretet”, összefoglalja mindazt, amit a teljes üdvtörténet tanúsít, vagyis hogy Isten szeretetből kiválasztotta a népét, szeretetből megbocsátott neki, és az árulások ellenére hű maradt hozzá. Jézus Krisztusban pedig ez a szeretet odáig megy, hogy életét adja az emberek üdvösségéért. Ezért János még egyszer kijelenti: „Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk.” Hogyan lehetséges akkor, hogy nem értjük szenvedélyes érvelését, amelynek célja, hogy meggyőzze a hívők szívét és értelmét: fogadják be ezt a szeretetet azért, hogy megélhessék? Azt írja János apostol: „Ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást!” János arról a szeretetről beszél, amit ő Jézusnál látott, és személyesen megtapasztalt. A szeretet, amely a tanítványok szívében él, nem romantikus érzelem, hanem magának Istennek a szeretete; akiben nincs szeretet, az távol van Istentől, nem ismeri őt, mivel Isten: szeretet. Aki viszont befogadja, Istennel marad, és már most bensőségesen ismeri őt lelkében.
Karácsonyi imádság
