1Jn 3,11–21. Átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket
János apostol emlékeztet rá, hogy az első szavak, melyeket a keresztények hallhattak, ezek voltak: „Szeressük egymást!” Az emberek csakis a testvéri szeretet révén menekülhetnek meg az erőszaktól. Káin példája („aki a gonosztól volt”) érzékletesen bemutatja a gyilkos erőt, amely az önzésből és a gőgből születik. A keresztény ember éppen ezért Káin tökéletes ellentéte. Nemcsak hogy nem „gyűlöli” embertársát, hanem „szeretnie” kell. Jézus azt mondja a hegyi beszédben: „Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: ’Ne ölj; aki pedig öl, méltó az ítéletre’. Én viszont azt mondom nektek, hogy mindenki, aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre. Ha valaki azt mondja a testvérének: ’Oktalan’, méltó a főtanács ítéletére; aki pedig azt mondja: ’Bolond’, méltó a gyehenna tüzére” (Mt 5,21–22). A tanítványok életét teljes egészében a jézusi szeretet mint legfőbb vezérelv irányítja, mely arra sarkall, hogy akár az életünket is odaadjuk másokért. Aki nem így szeret, az a sátán csapdájába esik. Nincs átmenet a szeretet és a gyűlölet között: vagy az előbbit választjuk, és megmenekülünk, vagy az utóbbit, és a gonosz rabszolgái leszünk. Éppen ez a radikális összeegyeztethetetlenség vezet oda, hogy a világ ellenséges a keresztényekkel szemben. Ez történt Jézussal, és ez történik a tanítványaival is, valahányszor tanúságot tesznek a szeretet parancsáról. A keresztények szelídségük miatt válnak a gyűlölet és sok esetben halálos kimenetelű erőszak célpontjává. Ez a legfőbb oka annak, hogy ma is sok keresztény szenved üldöztetést. Az Úr továbbra is azt mondja: „Ne féljetek!” Aki szereti a testvéreit, annak már most része lehet az örök életben, és a halálnak nincs fölötte hatalma. A keresztény ember arra kapott meghívást, hogy tegyen tanúbizonyságot a szeretetről, ne csak szóban, hanem tettben is, a legszegényebbek szolgálata által. Ebben nyilvánul meg az Úr szeretete.
Karácsonyi imádság
