1Sám 4,1b–11. Izrael veresége és a frigyláda zsákmányul ejtése
A 4. fejezet beszámol az izraeliták és az ország igazi urainak tartott filiszteusok közötti első nagy ütközetről. Izrael vénei megértik, hogy azért maradtak alul, mert a szövetség ládája nem volt jelen a nép között. Amikor az emberek meglátják, hogy a láda visszatér közéjük, olyan hangos örömujjongásban törnek ki, ami aggodalommal tölti el az izraeliták kiáltozását gyűlölő filiszteusokat. Félnek Izrael Istenétől. Nem ismerik a nevét, de tudják, hogy hatalma immár jelen van Izrael népe körében, és ellenük irányul. A filiszteusok helyesen értelmezik Izrael történelmét és hitét, s rémülettel emlékeznek vissza arra, mi történt az egyiptomiakkal. De nem adják meg magukat. Ellenkezőleg. Attól való félelmükben, hogy az izraeliták legyőzik őket, visszatér a bátorságuk és a vakmerőségük. Fölveszik a harcot, és másodszor is győznek. Még a láda, melyben annyira bíztak, s amelytől a filiszteusok annyira rettegtek, sem tudja megmenteni Izraelt a vereségtől. A Szentírás egésze arról tanúskodik, Isten azt akarja, hogy szeressék, ne csak egyszerűen engedelmeskedjenek neki, vagy ami még rosszabb, felhasználják a saját céljaikra. A láda elrablása és a szállításával megbízott két férfinak, Héli két fiának a megölése bizonyítja, hogy nem elég látszatra az Úrhoz tartozni, ha a szív és a viselkedés távol áll az Ő szavától. Ha a szív távol van, akkor a láda jelenléte vagy jelen nem léte mit sem változtat: Izrael vereséget szenvedett. A bibliai hagyományban elénk táruló hit lényege elsősorban a szeretetkapcsolatban fejeződik ki, nem a törvény betartásában és a szertartások gyakorlásában. Igaz, hogy a láda Isten jelenlétének helye, ám elkerülhetetlen, hogy a hívő ember gyermekként kapcsolódjék az Úrhoz, amit a szövetség ládája elősegít, de nem helyettesíthet.
Imádság az Egyházért
