Iz 40,1–5.9–11; Zsolt 104 (103); Tit 2,11–14.3,4–7; Lk 3,15–16.21–22
A mai ünnep a Jordán partjához vezet bennünket, oda, ahol János a szív megtérését hirdette, és kiszolgáltatta a bűnbánat keresztségét. Sokan siettek hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, és megújítsák szívüket. Sokan kiléptek otthonaikból, elhagyták a megszokott helyeket, és elindultak arra a Jeruzsálemtől távol eső helyre. Elterjedt a meggyőződés, hogy az Úr éppen ott nyilatkoztatja majd ki újra szabadító erejét, ahol Izrael ősi népe átkelt a Jordánon, hogy az ígéret földjére lépjen. Lukács megjegyzi: „A nép feszülten várakozott.” Jézus is elhagyta Názáretet, elment arra a helyre a sokasággal együtt, hogy meghallgassa a Keresztelőt, és várja Isten hatalmának megnyilvánulását.
Jézus aznap elvegyült a folyó partján összegyűlő tömegben, beállt a sorba, mint mindenki más, várt a sorára, hogy felvegye a bűnbánat keresztségét. Senki se tudta, ki az a názáreti ifjú. János, akinek szívét érzékennyé tette az imádság, és akinek szeme a Szentíráson edződött, alighogy meglátta, azonnal megérezte, Isten küldötte közeledik, akinek még a saruszíját sem méltó megoldani.
Jézus ismét példát mutat alázatból. Karácsonykor a pásztorok és a bölcsek egy kicsi, védtelen Gyermeket láttak egy jászolban. Ez a szegénység és ez a gyengeség nem tűnt el a felnőtt Jézusból. A Gyermek alázata az évek múltával sem csökkent. Lukács meg is mondja az okát: a názáreti Jézus nemcsak korban növekedett, hanem bölcsességben és kedvességben is, Isten szavának meghallgatásában és az Atyának való engedelmességben. Egészen másképpen fejlődött, mint mi, akik minél nagyobbak vagyunk, annál erősebbnek és függetlenebbnek érezzük magunkat, úgy érezzük, mi alakítjuk az életünket. Jézus fiúi alázatában hagyta, hogy a Szentlélek leszálljon rá, és mindenestül birtokba vegye a szívét és az értelmét. Miközben Jézus imádkozva alámerült a vízben, s szinte teljesen eltűnt a jelenlévők szeme elől, megnyílt az ég. Próféták seregei várták ezt a pillanatot! Izajás így kiáltott: „Bárcsak szétszakítanád az egeket, és leszállnál!” (Iz 63,19) Az ősi imádság meghallgatást nyert: „Miközben imádkozott, megnyílt az ég, és mint egy galamb, testi alakban leszállt rá a Szentlélek”. Egyben a vízbe merülő Jézus imádsága is meghallgatásra talált, az Atya válaszolt neki: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.” Az emberek komor ege megnyílt, és felsejlett Isten új, nagyszerű szeretet-terve, amely minden embert érint. Jézus számára is új időszak kezdődött. Jézus megkeresztelkedésének ünnepén mi is arra kaptunk meghívást, hogy merítkezzünk meg Jézus szeretet-tervében! Fogadjuk be az Úr Lelkét, hagyjuk, hogy Ő vezessen bennünket, és legyünk a tanítványai, bárhová is küld.
Imádság az Úr napján
