2Sám 11,1–4a.5–10a.13–17. Dávid bűne
Ez a fejezet Dávid megalázó bűnét beszéli el. Nem egyszeri, időben jól körülhatárolható tett volt, hanem bűnök láncolata, amelyben Dávid egyre lejjebb, egészen az emberölés feneketlen mélységéig süllyedt: kísértés, aminek engedett, házasságtörés, egyik legértékesebb emberének elárulása, az azt követő cinizmus és színlelés és az elkövetett igazságtalanság. Ezek az állomások megmutatják, milyen határtalan gonoszságokra képes az emberi szív, ha nem őrködik éberen, ha nem áll készen arra, hogy megtörje a kísértések láncolatát. A tragikus események kiindulópontja, hogy tavasz közeledtével a király szórakozásra vágyik, pedig ebben az időszakban a királyok háborúba szoktak menni. Seregét elküldi az ammoniták ellen, ő pedig Jeruzsálemben marad, élvezi a pihenést. Ez a kísértés első állomása. A döntés, hogy a saját szórakozásával törődik, Dávidot a bűn útjára sodorja, s elhiteti vele, hogy kénye-kedve szerint rendelkezhet mások életével. A bibliai szöveg leírja annak az embernek a szomorú helyzetét, aki a felelősségtől való félelmében nem törődik azzal, hogy ártatlan embereket büntet újabb és újabb igazságtalan tettekkel. A történet arra figyelmeztet minden hívő embert, hogy óvakodjék a bűntől, mely ott leselkedik a szívünk ajtaja előtt (Ter 4,7). Dávid magához veszi Batsebát, aki a felesége lesz, és fiút szül neki. „Ám az Úrnak nem tetszett az a dolog, amelyet Dávid elkövetett.” Mások előtt elrejthette súlyos bűnét, de nem Isten előtt, aki „a szívet tekinti” (1Sám 16,7). A próféta majd rávilágít bűnének súlyosságára, és Dávidnak be kell ismernie és meg kell bánnia tettét, s annak tudatában kell megtérnie, hogy amit elkövetett, milyen szomorú következményekkel jár a társadalomra.
A Szent Kereszt imádsága
