A Santa Maria in Trastevere bazilikában a betegekért imádkoznak.
1Jn 2,29–3,6. Aki Istenben marad, nem vétkezik
János arra buzdítja a közösség tagjait, hogy munkálkodjanak az igazságosságért, vagyis éljenek úgy, hogy megmaradnak Isten szeretetében. Isten igazságossága a szeretet, mert Isten maga szeretet. Az apostol kijelenti: „aki igazat cselekszik, tőle született”. A szeretet, az agapé a keresztény élet lényege, mert ez magának Istennek is a lényege. Aki szeretetben él, Istentől való. Az apostol jól tudja, hogy Isten misztériumának kellős közepében vagyunk, és arra buzdít, hogy gondolkodjunk el ezen: „Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten gyermekeinek neveznek, és azok is vagyunk!” Isten szeretete, mely megment a bűntől és a haláltól, „érthetetlenné” teszi a keresztény embert az e világi gondolkodás számára. Az evangélium tagadhatatlanul kívül áll a világi mentalitáson, idegen tőle, s emiatt hősies gesztusokban megnyilvánuló tanúságtételt vár el a tanítványoktól. Isten szeretete ugyanis teljes mértékben ingyenes, vagyis határtalan szeretet, mely még az ellenséget sem zárja ki. Egy olyan világban, ahol az önérdek és a haszon bálványozása megkérdőjelezhetetlen elvárás, az evangélium nem lehet más, mint botrány. Az Egyház történetéből mégsem hiányoznak azok a hősies tanúságtételek, amikor a hívek a véráldozattól sem riadtak vissza. De eljön az az idő, amikor érvényre jut és egyértelművé válik a szeretet győzelme, s a keresztények, akik ma még csak tükör által látnak, megpillantják az Úr arcát, „amint van” – írja János, s ebben a kijelentésben ugyanaz visszhangzik, amit Pál írt a korintusiaknak: „Most ugyanis tükör által, homályosan látunk, akkor pedig majd színről színre” (1Kor 13,12).
Imádság a betegekért
