A Pannonia provinciában, Savariában született Tours-i Szent Márton (†397) püspök emlékezete: megtérésekor megosztotta a köpenyét egy koldussal; a szerzetesek és a szegények atyjává lett.
2Jn 1,3–9. A szeretet parancsa
Az „Öreg”, aki János második levelét írta, feltehetőleg János egyik tanítványa. Ez teszi lehetővé számára, hogy a „mi” személyes névmást használja mint a János-féle közösség tagja. Ezzel a levéllel Kis-Ázsia egyik közösségéhez kíván fordulni, ám nem a városuk nevével, hanem az „Úrnő” megszólítással illeti őket.
Azt bizonygatja, hogy a közösségük „kiválasztottakból” áll, olyan hívekből, akiket az Úr választott ki mint fiait. Az Egyházról úgy beszél, mint Úrnőről, Anyáról, aminek tagjai nem idegenek számára, hanem a gyermekei. E szerint a felfogás szerint az Egyház anya. Szent Ciprián, a harmadik században élt karthágói püspök szépen megvilágítja ennek a szemléletnek a spirituális értelmét: „Akinek nem anyja az egyház, annak nem atyja Isten.” E felfogás lényege az Egyház anyasága és a tanítványok gyermeksége. A levél írója már üzenete elején kifejezésre juttatja a közösség iránt érzett szeretetét: „akiket az Igazságban szeretek”. Az igazság (alétheia) kifejezés az első néhány sorban négyszer szerepel, mintha ezzel is jelezni akarná, milyen fontos ez számára. Isten szeretete ugyanis nem pszichológiai kérdés, és nem is spontán érzelmek dolga, hanem az igazságé, vagyis Isten Lelkéé, akit kiárasztott a tanítványok szívébe. Az igazság és a szeretet elválaszthatatlanok egymástól, ez azt jelenti, hogy egyik sem létezhet a másik nélkül. Az igazságban élni azt jelenti, engedni, hogy az Úr Lelke, a szeretet vezessen minket. A levél írója kifejezi abbéli örömét, hogy a közösség tagjai „az Igazságban élnek az Atyától kapott parancs szerint”. És azonnal hozzáteszi: „Ez a szeretet azt jelenti, hogy parancsai szerint éljünk.” A parancs pedig, amit kezdettől fogva hallottak, világos: „éljetek szeretetben”. Jézus maga mondta a tanítványoknak utolsó beszédében, mielőtt elhagyta volna őket: „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” (Jn 13,34–35)
A Szent Kereszt imádsága
