Mindenszentek ünnepe: megemlékezünk minden szentről, akiknek neve föl van írva a mennyben; velük együtt fordulunk az Úrhoz, hogy ismerjen el minket gyermekeinek.
Jel 7,2–4.9–14; Zsolt 24 (23); 1Jn 3,1–3; Mt 5,1–12a
A szent liturgia összekapcsol bennünket a szentek örömével a mennyben: „Mert a te jóságodból ünnepeljük a mai napon a dicsőség városát, a mennyei Jeruzsálemet, mely anyánk és végső célunk, hol megdicsőült testvéreink kórusa mindörökké magasztal téged” – szól a prefáció. Ez a hatalmas mennyei nép, amelyet a hitben szemlélünk, nincs elválasztva tőlünk, mint valami távoli és elérhetetlen világ. A liturgia a szemünk elé helyezi őket: olyan férfiakból és nőkből áll ez a nép, akik meghallgatták az evangéliumot, és akik életüket az Úr szolgálatára szánták.
E hatalmas nép szentsége ránk is kiárad. A szentmisében áldozás előtt ezt imádkozzuk: „Ne vétkeinket nézd, hanem Egyházad hitét”. Igen, az Egyház hite, a fivérek és nővérek hite, a közösség hite tesz minket szentté, az takar be minket Isten irgalmának és bocsánatának palástjával. Az ünnep segít megérteni, hogy a szentség nem a halál után veszi kezdetét, hanem korábban, akkor, amikor csatlakozunk a „familia Dei”-hez, Isten családjához, amikor „elkülönülünk” (ezt jelenti a „szent” kifejezés) a szomorú végzettől, a bűntől és a haláltól, és Isten szent népének tagjai leszünk. János apostol az első levelében emlékezteti a gyakran feledékeny tanítványokat erre a különleges ajándékra, amit ingyenesen kaptak az Úrtól: „Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk… Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk.”
Mi már Isten gyermekei vagyunk, mert befogadott népébe, mert életet adott nekünk az Egyház, az anya, aki továbbra is szeretettel és türelemmel hajol fölénk, hogy fölfelé, az ég felé, a mennyei Jeruzsálem felé vezessen. Ez az anya nap mint nap kísér minket az irgalmasság útján, fáradhatatlanul gyűjt össze minket imádságra mindenütt a világon, tekintetünket Isten ege felé emeli, hogy már ma megízleljük azt, amivé holnap leszünk.
Imádság a szentekkel
