A szegények ünnepe
Mal 3,19–20a; Sal 98 (97); 2Tesz 3,7–12; Lk 21,5–19
Az egyházi év a végéhez közeledik. A szent liturgia arra buzdít, hogy gondolkodjunk el „a végső dolgokon”, a közelgő napon, amely „izzó lesz, mint a kemence”, ahogy Malakiás próféta írja. A kor megszokott nyelvezetén Jézus azt mondja: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Szörnyű tünemények és különös jelek tűnnek fel az égen.” És még azt is: „kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket”. Ezek a szavak napjainkban is beigazolódni látszanak. Jézus nem megijeszteni akar bennünket. Azt akarja, hogy jobban figyeljünk arra, milyen végcél felé tart a történelem, mi felé haladunk mi magunk. Mert csak akkor tudjuk kiválasztani az utat, ha tudjuk, hova megyünk. Jövő vasárnap Krisztus király ünnepével a liturgia a történelem utolsó napjaira irányítja tekintetünket, ami akkor jön majd el, amikor Jézus fog uralkodni mindenen és mindenkin. Azon a napon – mondja a Seregek Ura – „Minden kevély és minden gonosztevő olyan lesz, mint a szalma”, az igazaknak pedig „felragyog az igazság napja, sugarai üdvösséget fognak árasztani.” Ez az evangéliumi szakasz felráz bennünket, rávilágítva lustaságunkra, és arra hív, hogy tekintetünket fordítsuk Jézus felé, legyünk mellette, hogy minél előbb eljöhessen az ő országa, egy testvériesebb, szolidárisabb, békés világ.
Ferenc pápa szándéka volt, hogy a Krisztus király ünnepe előtti vasárnapot szenteljük a szegények ünneplésének. Minden templom nyissa ki kapuit a szegények előtt, hívja őket szentmisére, és kínáljon nekik ebédet a mise után, ahogyan Ferenc pápa is teszi a Szent Péter-bazilikában. Ez mutatja, hogy a szegények iránti szeretet nem a közösségen kívül levőknek nyújtott könyörületes, szép gesztusok szintjén van. A mai ünnep felfedi a szegények iránti szeretet teológiai értelmét. El kell mondani, hogy a velük való kapcsolat azt jelenti, hogy őket is az Egyházon belülieknek tekintjük, fivéreinknek és nővéreinknek. Sőt, a szegényekkel maga Krisztus van jelen köztünk. Az evangélium lapjain egyébként így is beszélnek róluk. Ez az ünnep segít jobban megérteni mindazt, ami az evangéliumban többször is elhangzik Isten országáról, ahol Jézus a király. Elég elolvasnunk az első boldogmondást: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,3) A mennyek országa hasonlít a lakomához, amit az Úr készített, és amire meghívta a szegényeket. Világos a tanítás: van kapcsolat az eucharisztia oltára és a szegények asztala között. Két egymástól elválaszthatatlan oltár, két egymástól elszakíthatatlan szertartás. És láthatjuk annak csodáját, hogy milyen rendkívüli barátság fűzi össze Jézus tanítványait és a szegényeket, Jézus szegényeit. Ez az evangélium révén megvalósuló, sem gátakat, sem határokat nem ismerő világméretű testvériségnek a képe.
Imádság az Úr napján
