A próféta jövendölése szorosan kapcsolódik a 7. és a 9. fejezethez, amelyek egy gyermek születését hirdetik, aki Dávid sarja lesz, az Emmánuel, a ve- lünk lakó Isten. A szolgaság ugyanis Izraelt olyanná tette, mint egy kiszá- radt rönk. Nem remélhetett már életteli jövőt, amit a próféta a virágzó és gyümölcsöt termő fa képével ír le. A jövendölés most mégis túllép a jelen szomorúságán: „Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből.” A száraz törzsökön vessző sarjad. Gyönge hajtás még, emberi mértékkel nem látszik nagynak, mégis már életnedvvel teli, erős, hiszen Isten Lelke élteti. „Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke, s az Úr félelmében telik öröme” – folytatja a próféta. A Szentlélek hat ajándékának felsorolása e hajtás rendkívüli erejét sugallja; azt az erőt, amely nem zárkózik önma- gába, hanem mindenkibe kiárad, aki beléoltódik. Ha belé gyökerezünk, mi is megkapjuk a Szentlélek ajándékait, és lelki emberekké válunk. A Szentlélek átalakítja majd szívünk látását, és képessé tesz arra, hogy „az idők jeleit” fürkésszük, és Isten igazságosságához igazodva megváltoztassuk a világot. Szemléletes a kép, ahogy együtt lakik a farkas a báránnyal, együtt tanyázik a párduc a gödölyével, együtt legelészik a borjú és az oroszlán, ahogy egy kisgyerek terelgeti őket. Ez a népek békés együttélésének álma, amelyet a Szentlélek képes valóra váltani
Imádság
az Úr anyjával, Máriával
