Megemlékezünk Zakariásról és Erzsébetről, akik öregségükben adtak életet Keresztelő Jánosnak.
Fil 4,10–19. Pál megköszöni a szeretetteljes gondoskodást
A levél végén az apostol szeretettel beszél a filippi közösséghez. Az Úrban örvendezik, amiért kinyilvánították iránta érzett szeretetüket. Lelki öröm ez, nem pusztán amiatt van, hogy az apostol anyagi segítséget és támogatást kapott tőlük, mialatt börtönben volt, hanem az iránta tanúsított érzéseik miatt. A testvérek közötti közös életet és barátságot mindig melegen kell tartani. Ha langyos marad, szükségszerűen szertefoszlik. Pál hangsúlyozza, milyen fontosak ezek az érzések a közösség életében, milyen fontos a testvériesség, ami a közösségi élet lényege. A keresztény testvériesség Isten ajándéka, amit magunkévá kell tennünk, és nap mint nap meg kell élnünk. A kapcsolatok, a kölcsönös tisztelet, az egymásért való imádság, a közös vágyak, találkozások, beszélgetések éltetik. Így válik a közösség a szeretet helyévé. Az apostolnak szüksége van rá, hogy a filippiek testvérüknek érezzék. Már rég megtanulta, hogy minden helyzetben boldoguljon. Így magyarázza: „Mindent elviselek abban, aki erőt ad.” A filippiek ugyanakkor nagyon jól tették, hogy segítették régen, és segítik most is. A testvériesség az egymás iránti evangéliumi szeretet megnyilvánulása, mély spirituális értelme van, mégsem elvont vagy érzelemmentes. Az apostol ki akarja szakítani a filippieket abból a kísértésből, hogy csak szemlélői legyenek egymás életének, hogy távol legyenek egymástól. A testvériesség nem pszichológiai síkon jön létre, nem is azon múlik, hogy nyújtunk-e anyagi segítséget a másiknak. Lehetővé teszi, hogy mély egységben, sorsközösségben legyünk, és a szükség idején a többiek mellett álljunk, osztozzunk a nehézségekben, és támogassuk egymást.
Előesti imádság
