A remény szavai ezek egy vereséget szenvedett város, egy háborúban el- pusztult város számára. Izrael népe sötétnek látta a jövőjét. A próféta egy új jövő látomását, egy új „sarjadék” képét vetíti eléjük, akit az Úr támaszt életre. Egy új népről van szó, amely az Urat követi, engedelmeskedik a tör- vényének, és ezért békében él majd egész Jeruzsálem. Arról a kicsiny ma- radékról van szó, a túlélők csoportjáról, akik szentek, vagyis áldottak, mert engedelmeskednek az Úrnak. Az ugyanis a szent, aki befogadja Isten sze- retetét, egységben él vele, engedelmeskedik parancsainak, az ő fényében jár. A nehéz időkben, amikor a gonosz, a háború erőszakossága elpusztítja az embereket és a dolgokat, Isten nincsen távol, akkor sem, ha kevéssé lát- ható, szinte észrevehetetlen. Az Úr hűségre kötelezte magát e „kicsiny ma- radék” iránt, és támogatásáról biztosította. Nemcsak magára nem hagyja, de egyenesen kíséri és oltalmazza. Az a sarjadék pedig „ékes lesz és dicső- séges” – írja a próféta. Nem úgy, ahogy a világ hitte, hanem mint a fa, amely bőséges gyümölcsöt terem mindenki javára. Ezért nekünk, az utolsó óra hívőinek is segítségül kell hívnunk az Urat, hogy álljon mellettünk, hogy ne győzedelmeskedjen a gonosz, és minden nép reménykedhessen a béke és a testvériség új jövőjében. Az imádság áll a béke gyökerében, sar- jasztja ki a békét még a száraz, lerombolt földből is. Ezt hirdeti a próféta, aki nem mond le arról, hogy higgyen Isten szeretetében, amely legyőzi a go- noszt, és megmenti népét.
Imádság a szegényekért