Halottak napján megemlékezünk mindazokról, akik az Úrban szenderültek el; különösen, akikről senki nem emlékezik meg; valamint azokról, akik közel állnak a szívünkhöz.
Iz 25,6.7–9; Zsolt 25 (24); Róm 8,14–23; Mt 25,31–46
Pál apostol arra hív minket, hogy ne feledkezzünk el az Isten gyermekei számára készített jövőről: „Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el… Ha pedig gyermekei, akkor örökösei is vagyunk” – írja a rómaiaknak. Majd hozzáteszi: „De ennek az életnek a szenvedései véleményem szerint nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk.” A mai emlékezés által bepillantást nyerhetünk az eljövendő dicsőségbe. Halottainkkal való közösségünk Isten szeretetének misztériumára épül, amely mindenkit egybegyűjt és megtart. A halottainkkal való egység, ha lehet így mondani, a vasárnapi liturgián alapul. Valóban az a hely az, ahol megbonthatatlan köteléket építünk mindnyájunk között. A kötelék pedig az Úr szeretete. Ez a szeretet az élet lényege. Minden elmúlik, a hit és a remény is. Csak a szeretet marad meg.
Ezt mondja az Úr Jézus a most hallott evangéliumi szakaszban. Igen, az egyetlen dolog, ami az életben számít, az a szeretet; az egyetlen dolog, ami megmarad abból, amit mondtunk és tettünk, gondoltunk és terveztünk, az a szeretet. És a szeretet mindig nagy; jóllehet apró tettekben nyilvánul meg, mint egy pohár víz, egy darab kenyér, egy látogatás, egy vigasztaló szó, egy kézszorítás. A szeretet nagy, erős, ellenállhatatlan, mert mindig Isten egy szikrája, ami fölhevíti és megmenti a világot. Boldogok vagyunk, ha követjük az evangélium most hallott szavát. Földi életünk végén ezt fogjuk hallani: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot!”, és örömünk teljes lesz.
Ezek a szavak ma hozzánk is szólnak. És azokhoz kötnek minket, akik már a mennyben vannak. Sőt, úgy is mondhatnám, hogy a mennyország mindig akkor kezdődik, amikor cselekszik a szeretet, minden alkalommal, amikor egy szegényen segítünk. Igen, a mennyország, épp úgy, mint a pokol, már a földön elkezdődik. Mi kezdjük építeni a poklot vagy a mennyországot. A paradicsom építőkövei – amelyek egyedülálló módon ellenállnak a halál pusztításának – a szeretet és az irgalom gesztusai: a pohár víz, a darab kenyér, a beteg vagy bebörtönzött ember meglátogatása, a szomorkodónak mondott vigasztaló szó, a szükséget szenvedő felé nyújtott kéz, a melletted állónak adott mosoly.
A Szent Kereszt imádsága
