Iz 2,1–5; Zsolt 122 (121); Róm 13,11–14a; Mt 24,37–44
Advent első vasárnapjával kezdetét veszi az új liturgikus év. Az Egyház arra kér, hogy úgy éljük meg ezt az időt, mint lelki zarándoklatot „az Úr házának hegye” felé, amelyről Izajás beszél. Nem céltalan bolyongás ez, a próféta megjelöli a célját, a mennyei Jeruzsálemet. Lépteinket Isten szava vezeti majd ebben a liturgikus évben napról napra a szent város felé. Ma tesszük meg az első lépést annak jegyében, hogy várakozunk az Úrra, a karácsonyra, és ezzel együtt arra, hogy újra eljön majd az idők végén. Az advent külön- leges kegyelemmel ragyogja be ezeket a napokat: jobban megérthetjük Jézust, „aki eljön”, hogy velünk lakjék a földön.
Ő az, aki elénk jön, nem mi megyünk feléje. Az advent alkalmas idő, hogy újra elkezdjük hallgatni Isten szavát, és tekintetünket Jézusra emeljük, aki eljön, hogy új életet hozzon, és felébressze a reményt egy új jövőben. Hogy megértesse velünk, mennyire sürgősen döntést kell hoznunk, Jézus az utolsó idők jellegzetes nyelvezetét használja. Ebben a történelmi pilla- natban, amelyet a háború, a konfliktusok jellemeznek, életünk minden pil- lanata egyedülállónak látszik. És valóban, Jézus azt mondja nekünk, ne vesztegessük el az alkalmat, az utolsó idők ezek, azok a napok, amelyek kö- zülünk senki számára nem térnek vissza. Odáig megy, hogy a váratlanul érkező tolvajhoz hasonlítja magát: „Legyetek hát éberek, mert nem tudjá- tok, melyik órában jön el Uratok.” Különleges szavak ezek, amelyek arra hívnak, hogy legyünk éberek, ne pedig szétszórtak, beletörődők és lusták. Ébernek lenni azt jelenti: imádkozni, azt jelenti, újra elkezdeni hallgatni az evangélium szavát ebben az adventi időben, odafigyelni a szegényekre, észrevenni Isten jelenlétének jeleit a világban. Akkor jobban megértjük, ami történik körülöttünk, és észre tudjuk venni az Úr áthaladásának jeleit. Az advent valóban alkalmas idő arra, hogy „fölébredjünk az álomból”, föl- keljünk megszokásaink kényelmes ágyából, és Urunkat, Jézus Krisztust, az ő érzéseit öltsük magunkra. Így kell elindulnunk Jézus karácsonya felé. Ő a béke hercege, aki eljön ebbe a világba, hogy részeseivé tegyen minket a világról szőtt álmának. Az álomnak, amelyet már a próféta is leírt: „Felé tart számos nép, és így szól: »Rajta, menjünk fel az Úr hegyére!«” (Iz 2,3).
Imádság az Úr napján
