2Mak 7,1–2.9–14; Zsolt 17 (16); 2Tesz 2,16–3,5; Lk 20,27–38
A szadduceusok nem hisznek a feltámadásban, „realista” és „materiális” emberek, akik igazán csak abban hisznek, amit látnak, és amiről úgy gondolják, hogy ellenőrizhető, vagy törvényekkel a világképükbe tudják illeszteni. Ezek az emberek a törvény, a szabályok szemüvegén keresztül látják az életet, tagadják a feltámadást, vagyis abban hisznek, hogy a halállal mindennek vége. Ráadásul úgy gondolják, hogy ezt nagyon könnyen be is lehet bizonyítani a bizonyosság törvényéből és szabályából kiindulva. Nem hinni a feltámadásban azt jelenti, nem hinni a reményben, beletörődni abba, hogy az életben semmi nem változhat: milyen sokszor válik a mi törvényünkké is az a gondolat, hogy minden lehetetlen? A szadduceusok a törvényben hisznek, de nem tudnak az életre tekinteni. Ismerik az „eseteket”, de nem tudnak válaszokat adni. Milyen szomorú egy társaság! Micsoda beletörődés: ennyi gonoszsággal szemben lehet még hinni a jóban, az életben, a jövőben? Ha elutasítjuk a változást, ha belenyugszunk abba, hogy olyanok vagyunk, amilyenek, az praktikus módja a feltámadás tagadásának, az annak tagadása, hogy lehetséges egy új élet. Nos hát, Jézus pont az ellenkezőjét mondja, amikor válaszol a szadduceusoknak: van másik lehetséges világ, lehet másként látni az életet. A feltámadás az élet, ami nem ér véget, ablak az örökkévalóságra. Túl gyakran fogadjuk el, hogy csak ennek a világnak a gyermekei vagyunk, annak szétválasztó, megkülönböztető, kizáró abszurd törvényeinek gyermekei. Jézus arra kér ma minket, hogy legyünk mostantól a feltámadás gyermekei, éljünk hát úgy, mint az „angyalok”. A világba küld minket, hogy gondját viseljük testvéreinknek, hogy létrehozzunk egy „másholt” azon a világon kívül, amelyben élünk.
„Az Isten nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki neki él.” Érte élni pedig azt jelenti, hogy többé nem magunknak élünk. Amikor csak magunknak élünk, az valójában kicsit olyan, mintha meghaltunk volna. Isten pedig az élők Istene, nem a holtaké! Jézus azt akarja, hogy törődjünk a többi ember életével, mert azt akarja, hogy olyanok legyünk, mint Ő, az élők Istene.
Imádság az Úr napján
