A Keresztelő Szent János, valamint Szent János apostol és evangélista nevét viselő lateráni székesegyház fölszenteléséről emlékezünk meg. Imádkozzunk a római egyházért.
Az 1938-as kristályéjszakának, a náci zsidóüldözés kezdetének emléknapja
Tit 3,1–7. Kötelességek az elöljárók és az embertársak iránt
Pál apostol most arra kéri Tituszt, hogy segítse a híveket, akik többé már nincsenek megosztva az egyházi hierarchiában elfoglalt helyük vagy a koruk szerint. Ők már Istenhez tartozó egyetlen nép, amely arra kapott meghívást, hogy ennek megfelelően éljen a társadalomban. Emlékezteti őket, hogy a városi hatóságoknak is engedelmeskedniük kell, még akkor is, ha azok pogányok, mivel – Pál világosan leírja a Rómaiaknak írt levelében – minden hatalom Istentől való. Nem puszta alárendelődésre szólító elvont buzdítás ez. Az apostol azt akarja ezzel mondani, hogy a keresztényeknek felelősséget kell érezniük a társadalmi élet iránt is, hogy ezáltal olyan viselkedésmódok vésődjenek bele a társadalomba, melyek segítik a békés együttélést. Olyan társadalom jöhet így létre, amely elkötelezett aziránt, hogy a közjót szolgálja. Az apostol nem akarja, hogy megosztott, a többiek iránt nem érdeklődő, különálló társadalom jöjjön létre. Ellenkezőleg, Pál úgy véli, hogy a keresztény közösség példamutatása nyomán új és szolidárisabb élet alakulhat ki a társadalomban. Egyszóval, a keresztények egymás között megélt testvériségének vissza kell áramolnia a külvilágba. Az evangélium szavaival úgy is lehetne mondani, hogy olyanok, mint az kovász a tésztában. Ezért kéri az apostol, hogy „legyenek készen minden jóra. Senkit ne szidalmazzanak, legyenek békeszeretőek és barátságosak, s tanúsítsanak kellő szelídséget mindenki iránt”. Ezek a szavak ma is különösen értékesek. Egy olyan társadalomban, amelyet mérhetetlen individualizmus és versengő, erőszakos életstílus mérgez, a keresztények arra kaptak meghívást, hogy az evangélium kovászával tegyék emberibbé és testvériesebbé a társadalmat, hogy ne legyen akkora a közöny, legyen kevesebb az erőszak és a viszály. Az apostol emlékeztet rá, hogy nem sokkal korábban ő maga és olvasói is pogány, „balga” módon viselkedtek, „értelem” nélkül, irányvesztetten, céltalanul. A keresztényeknek soha nem szabad megfeledkezniük arról, milyen siralmas helyzetben voltak korábban, és hogy abból a kegyelem által szabadultak meg: „Amikor azonban üdvözítő Istenünk kinyilvánította jóságát és emberszeretetét, megmentett minket. Nem azért, mert igazak voltak tetteink, hanem irgalmasságból.”
Imádság a szentekkel
