A Santa Maria in Trastevere bazilikában a betegekért imádkoznak.
Tit 1,1–9. Címzés és köszöntés
Pál Titusznak, „a közös hitben szeretett fiának” ír, aki elhagyta Krétát, hogy befejezze a közösség újjászervezésének még félkész művét. Az apostol tudja, hogy nem könnyű feladatot bíz rá. Alá akarja támasztani tekintélyét, és megírja neki ezt a levelet, amelyet az egész egybegyűlt közösség előtt fel kell olvasnia. A tanítvány szolgálatát Pál saját apostoli hatalmához köti. Ezért még a levél címzettjének megnevezése előtt hangsúlyozza, hogy ő apostol, vagyis Jézus küldötte. Nem azért emlékezteti erre Tituszt, hogy hivalkodjon vele. Jól tudja, hogy ő is elsősorban az Úr „szolgája”. A keresztény közösségben a hatalmat nem azért kapja valaki, hogy előnyhöz jusson általa, hanem hogy szolgálja a testvérek egységét az egyetlen hitben és az egyetlen reményben. Az apostol Tituszra bízza ugyanennek a missziónak a folytatását. A lelkipásztor arra hivatott, hogy hűséges eszköz legyen az Úr szolgálatában, tartsa távol önmagától az önzés, a fölényesség, a fösvénység és az önhittség minden formáját. Az evangéliumtól idegen életvezetéssel – ahogy az apostol rámutat ebben a részben – a lelkipásztor vét az Isten által rábízott feladata ellen. A lelkipásztornak példaértékű életet kell élnie, de ugyanúgy igaz ez Isten családjának minden tagjára. Hiszen minden tanítvány arra kapott meghívást, hogy részt vegyen az egész közösség életében, és felelősségteljesen élje azt. A közösség vezetőinek ékessége a bölcsesség, az igazságosság és a kegyesség. Minden tanítványnak gyakorolnia kell ezeket, hiszen az Egyház misztériuma éppen az, hogy egy test, egy család legyen, amelyért mindenki felelős, még ha természetesen más-más módon is. Az apostol felhívja a figyelmet a lelkipásztor legfontosabb feladatára, amely minden hívő ember felelőssége is: ez pedig a kapott tanítás, az ige bizonyosságához való hűség. Ebben a buzdításban gyökerezik az Egyház élő hagyománya. Minden keresztény nemzedék átadja a következő nemzedéknek a meghallgatott és megélt evangéliumot. Ez az evangéliumhoz való szakadatlan hűség szilárddá teszi a közösséget, megerősíti tanúságtételét.
Imádság a betegekért
