Jel 4,1–11. A trón, a négy élőlény és a huszonnégy vén
János újabb látomásával kezdetét veszi a Jelenések könyvének központi része, Isten látható alakban való megjelenésének leírása, mely – az ószövetségi időkből és jelenetekből vett képeken keresztül – fölfedi Istennek a történelemre vonatkozó tervét: az egyes emberek és népek élete, még ha bővelkedik is háborúk és konfliktusok okozta gyötrelmekben és drámai pillanatokban, nem a vak sors játékszere, se nem a gonosz herceg erői tartják hatalmukban. Épp ellenkezőleg, Isten erős és irgalmas kezében van, Isten áll a látomás és az emberi élet középpontjában. Isten trónját huszonnégy vén veszi körül. Ez ugyanúgy jelentheti Izrael tizenkét törzsét és a tizenkét apostolt, ahogy utalhat Isten mennyei Jeruzsálembe érkezett népének teljességére is. János lát még a „trón közepén a trón körül négy élőlényt”, ami a teremtés és a történelem Istenének zeng himnuszt. Az ének annak a himnusznak a változata, amelyet Izajás elhívásának történetéből ismerünk, a Triszágionnal kezdődik, háromszor zengi, hogy „szent” az, aki a trónon ül. Az égi liturgia annak a földi liturgiának a mása, amelyet a hívők közösségei ünnepelnek minden vasárnap, arra az örök vasárnapra várva, amikor majd szemtől szemben állunk Isten előtt. A négy élőlény: az Egyház hagyománya Lyoni Szent Iréneusz óta a négy evangélista szimbólumának tartja őket. A „szemek”, amelyekkel „tele” vannak, az evangélium fényével állíthatók párhuzamba, mely világosságot gyújt a szívünkben, hogy megérthessük Isten szeretetének misztériumát, ami az emberi történelemben működik. A négy evangélium fénylő szemeivel közelíthetünk – már most, amikor zarándokok vagyunk a földön – az égi trónhoz, és kapcsolódhatunk be azoknak az énekébe, akik arra vágynak, hogy meglássák Isten arcát.
Imádság a szentekkel
