Borromeo Szent Károlynak (†1584), Milánó püspökének emléknapja
Fil 3,17–4,1. A szentek követése
Pál nem habozik saját magát példaként állítani, hogy a közösségben meglévő kísértések és zűrzavar közepette a filippi keresztények az ő emberségét és lelkiségét kövessék. Az apostol érzi annak felelősségét, hogy olyan tanítványként tesz személyes tanúságot, aki szó szerint, hozzáadás nélkül követi az evangélium tanítását, ahogy Assisi Szent Ferenc mondaná. Ma is hatalmas szükség van a szeretet tanúira, hogy közel hozzák az evangéliumhoz az embereket. Az apostollal együtt pedig az egész keresztény közösségnek kell jól láthatóan megmutatnia, hogy mekkora vonzereje van az evangéliumnak, hogy mekkora változtató ereje van a hitnek. Nem elég csak a közösséghez tartozni, és amint az néhány versből kiderül, a hit sem elég önmagában. Erre Jakab apostol emlékeztet bennünket levelében: a tettek nélküli hit se nem üdvözítő, még kevésbé vonzó. Milyen könnyű beengedni a közösségbe a világi gondolkodásmódot, amit Ferenc pápa világi kísértésnek nevez. Az önimádó, erőszakos, világi lelkület tönkreteszi a közösséget. A „has”, írja Pál az énközpontú ösztönre utalva, nem ismeri a szeretetet, a másik ember nyomorúsága iránti részvétet, csak a mások fölötti rideg ítélkezést és a könyörtelen érdekérvényesítést. Pált a közösség iránt érzett szeretete könnyekig meghatja. Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy viselkedésünk mennyi szenvedést okozhat testvéreinknek. Pál szenvedélyesen szeretné megőrizni a közösség egységét, és szenvedélyes szeretettel hirdeti az evangéliumot. Nem közömbös az iránt, ami a közösségben „Krisztus keresztjének ellenségei” miatt történik. Az apostol igazi apaként viselkedik, senkit nem akar elveszíteni azok közül, akik rá vannak bízva. „Könnyek közt” ír a filippieknek, hogy meggyőzze őket. Rámutat, hogy akik az evangéliumi önzetlen, szenvedélyes, nagylelkű szeretet, a kereszthez vezető szeretet ellenségeiként élnek, elvesznek, mert „végük a pusztulás, istenük a hasuk, azzal dicsekszenek, ami gyalázatukra válik, s eszüket földi dolgokon járatják”. Csak az képes valódi életet élni a földön, aki a mennyet, vagyis az Isten dolgait keresi. Aki befogadja a szívébe az evangéliumot, az maga is megváltozik, és másokat is megváltoztat: átalakul már most, hogy készen álljon a mennyországra. Azt írja az apostol, hogy Jézus „átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez”.
A Szent Kereszt imádsága
