Nagy Szent Leó (†461) pápa emléknapja: nehéz időkben vezette az Egyházat.
Filem 7–20. Befogadni a rabszolgát mint testvért
A mai liturgiában a Filemonnak írt levelet olvassuk. Ezt a levelet Szent Pál a fogsága idején írta, nem tudjuk, hogy Rómában vagy Efezusban, Filemonnak címezve, Onezimusz, a rabszolga ügyében. Ez a gazdájától elszökött rabszolga találkozik Pállal, aki megtéríti az evangélium szavával, ezért egy ideig nála marad, és szolgálja az apostolt. Pál visszaküldi Filemonhoz ezzel a levéllel, amelyben arra buzdítja, hogy Onezimuszt többé ne szolgaként, hanem „szeretett testvérként” fogadja. Az apostol szavai megmutatják, hogy az evangélium ereje mekkora hatással lehet az emberi életre: alapvetően változtatja meg az emberi kapcsolatokat. Az apostol nem szünteti meg a kor jogi viszonyait – Onezimusz ugyanis társadalmi helyzetét tekintve rabszolga marad –, de az evangéliumi szeretet radikálisan felülmúlja azokat. Ezen az úton járva szünteti meg Szent Pál az okokat, melyek a rabszolgaságot fenntartják. A testvériség új, evangéliumi dimenziója lehetővé teszi a rabszolga és gazdája számára, hogy újfajta szeretetkapcsolatot éljenek meg. Az evangélium látásmódja szerint mindannyian Isten gyermekeiként vagyunk számontartva, vagyis olyan testvériségben élünk, amely a társadalmi viszonyokon és szokásokon túllépve jön létre. Amikor Pál visszaküldi Onezimuszt, jól tudja, hogy közös hitük megszüntette köztük a különbséget, mely a világ szemében továbbra is fennáll. Bár az egyik a másik gazdája, ők radikális módon testvérekké váltak, és ekként is kell élniük. Ez a levél föl kell hogy hívja a figyelmünket a rabszolgaság különféle formáira, melyek újféleképpen, ám nem kevésbé kegyetlenül nyomják el az embereket. Elég, ha csak a világban mindenütt jelen lévő súlyos egyenlőtlenségekre gondolunk, vagy arra, milyen sokféle falat emelnek az emberek egymás közé. Ez a sokféle rabszolgaság mind azt várja a keresztényektől, hogy az evangéliumi emberségesség kovásza legyenek a világban.
Imádság ez Egyházért
