Jer 20,10–13; Zsolt
69 (68); Róm 5,12–15; Mt 10,26–33
Ne féljetek tehát tőlük! Mert semmi sincs elrejtve, ami
le ne lepleződne, s nincs rejtett dolog, ami ki ne tudódna. 27Amit
sötétben mondok nektek, mondjátok el világosban, és amit fülbe súgva hallotok,
hirdessétek a háztetőkről. 28Ne féljetek azoktól, akik megölik
a testet, de a lelket nem tudják megölni. Féljetek inkább attól, aki a lelket
is és a testet is el tudja pusztítani a gyehennában. 29Két
verebet ugye egy fillérért árulnak? És egy sem esik közülük a földre a ti
Atyátok tudta nélkül.
30Nektek azonban még a hajszálaitok is mind meg vannak számlálva a
fejeteken. 31Ne féljetek hát, hisz különbek vagytok ti a
verebeknél!
32Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám
előtt, aki a mennyekben van. 33De azt, aki megtagad engem az
emberek előtt, én is megtagadom Atyám előtt, aki a mennyekben van.
Jézus meghatódott a tömegen, „mert olyan volt, mint pásztor nélkül a juhok: elcsigázott és kimerült” (Mt 9,36), ezért úgy döntött, maga köré gyűjti a tanítványait, hogy a segítségére legyenek, és vegyenek részt a küldetésében. Mivel tisztában volt vele, hogy milyen nehézségekkel kell szembenézniük, azt mondta nekik: „Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni!” Arra biztatta őket, hogy hirdessék nyíltan azt, amit titokban mondanak nekik: „Amit a fületekbe súgnak, azt hirdessétek a háztetőkről!” Igen, mindenkinek el kell mondaniuk azt, amit Jézus bensőséges, baráti körben oszt meg velük. Nem arra hívta meg őket, hogy bezárkózzanak egy szűk közösségbe, nyugalomban és biztonságban éljenek egymás között. Ez a nehéz időszak számos kérdést felvet azok körében, akik legjobban szenvednek a szegénységtől, a konfliktusoktól, az igazságtalanságtól és az erőszaktól, és segítséget kérnek. Szomjaznak a szeretetre, vágynak a menekülésre. Jézus azért hozta létre a hívők közösségét, hogy az az emberiesség értékes forrása legyen. Mi magunk vagyunk ennek az első haszonélvezői, s nem szűnünk meg köszönetet mondani az Úrnak ezért az ajándékáért, amit érdemeinktől függetlenül kaptunk. Az evangélium bölccsé tesz bennünket. Az Úr folyamatosan arra hív, hogy hirdessük a világban a szeretet evangéliumát, és legyünk közel azokhoz, akik segítséget kérnek. Jézus biztosít bennünket afelől, hogy az Atya megvédelmezi a tanítványokat: „Ugye két verebet adnak egy filléren? S Atyátok tudta nélkül egy sem esik le a földre. Nektek minden szál hajatokat számon tartják. Ne féljetek hát! Sokkal többet értek a verebeknél.” Az Úr szeretetteljes figyelme velünk van akkor is, amikor az evangéliumot hirdetjük.
Imádság az Úr napján
