Tób 6,10–11;
7,1.9–17; 8,4–9. Tóbiás és Sára találkozása
Az ifjú Tóbiás Ráfael-Azarja angyal kíséretében elindul, hogy megkeresse jövendőbeli feleségét, Sárát. A szöveg elbeszéli a házasságkötést a lakomától kezdve a házassági szerződés aláírásáig. Ráguel szentesíti a házasságkötést, „mivel Mózes törvénye szerint a tiéd, az ég is azt akarja, hogy a tiéd legyen”. Természetesen Sára szülei aggódnak, nehogy a nászéjszakán megismétlődjék az, ami korábban is történt. Edna mindenesetre Isten áldását kéri a lányára: „Az ég Ura fordítsa örömre szomorúságodat.” Vallásos érzelmekkel telített az a jelenet is, amikor Tóbiás és Sára a hálószobában Isten áldását kérik a házasságukra: „Kelj fel, nővérem! Imádkozzunk együtt és könyörögjünk Urunkhoz, hogy elnyerjük kegyelmét és segítségét.” Mindketten elismerik Isten uralmát az életük fölött és azt, hogy egyikük sem előbbre való a másiknál. Egyedül Isten az életük Ura. Imádságukat azzal kezdik, hogy áldják az Urat jóságáért és könyörületességéért. Tudatában vannak annak, hogy Isten az Úr: „Te teremtetted Ádámot, és hűséges segítőül mellé adtad a feleségét, Évát. Tőlük származik az emberiség. Azt mondtad: nem jó az embernek, ha egyedül van. Alkossunk mellé hozzá hasonló segítőtársat. (...) Engedd, hogy irgalmat találjon és találjak én is, és együtt öregedjünk meg.” A szöveg egy későbbi helyén megtaláljuk Isten áldását is. Nem történt meg az, amitől mindenki félt. A házastársak nyugodtan pihenhettek. A szülők szájából köszönet szállt az Úrhoz. Ez a negyedik ima, amelyet Tóbiás könyvében találunk. A két fiatal házasságkötése az angyal vigyázó szemei előtt zajlott, és új élet fakadt belőle.
Imádság az Egyházért
