Tób 2,9–14. Tobit megvakul
Javainak elvesztése és a szomorú pünkösdi eset után ez a harmadik
szerencsétlenség, ami Tobitot éri. Elalszik egy madárfészek alatt, s onnan ürülék
hullik a szemébe, amitől rövid idő alatt megvakul. Az orvos sem tud segíteni rajta.
Tobit rászorul arra, hogy a felesége tartsa el. Akárcsak Jób könyvében (Jób 2,9)
itt is értesülünk a feleség negatív reakciójáról. Szerencsétlen helyzetében azonban
Tobit is eltúlzott módon reagál arra, hogy a felesége szerzett egy kecskegidát
húsvétra. Nem késik a feleség kevés vallásosságról tanúskodó, indulatos válasza
sem: „Mire mentél az alamizsnáddal és a jótéteményeddel? Csak rád kell nézni és
meglátszik, mennyit értek!” A feleség itt ugyanazt az álláspontot képviseli, mint
Jób barátai: mire jó a sok jótékonykodás, ha cserébe ekkora szerencsétlenség szakad
az emberre? Vajon nem követett-e el Tobit (vagy Jób) valami súlyos bűnt? És számos
egyéb kérdés is fölmerül. Az ótestamentumi emberek számára az egyik legnagyobb (megoldatlan)
probléma az igazak szenvedése volt. Valójában ez számunkra is megmagyarázhatatlan
misztérium maradt: miért kell szenvednie az igaz embernek? Talán elhagyta őt az
Úr, és megengedte, hogy a gonosz karmai közé kerüljön? Hogyan lehet ezek után továbbra
is hinni Istenben? Ez a témája a Tobit által elmesélt történetnek is. A férfi megértést
vár a feleségétől, de nem kapja meg. Egyedül áll Isten előtt a szerencsétlenségével.
A hívő ember azonban a fájdalom pillanataiban is újra késztetést érezhet arra, hogy
az életét Istenre bízza. Tobit is megtalálja az erőt ahhoz, hogy mély
fájdalmában Istenhez forduljon könyörgésével.
Imádság az Úr anyjával,
Máriával
