Lwanga Szent Károly emléknapja: tizenkét társával együtt
mártírhalált szenvedett Ugandában, 1886-ban.
Sir 51,12c–20b. Gyermekkoromtól kerestem a
bölcsességet
Az élet célja a bölcsesség keresése, a Szentírás meghallgatása pedig a konkrét módja annak, hogy azt meg is találjuk. Ha olvassuk a Szentírást, és az életünkre vonatkoztatjuk, átelmélkedjük és megéljük, akkor forrássá válik, melyből az örök élet vize bugyog fel. Nem élhetünk anélkül, hogy meg- hallgatnánk Isten szavát. Ez a bölcs ember tapasztalata, aki egyaránt ismeri a mindennapok nehézségeit és örömeit. A bölcsesség azonban nem olyan adomány, amit egyszer s mindenkorra meg lehet szerezni. A hűség táplálja, mely arra sarkall, hogy mindig az Úr mellett járjunk. Az emmauszi tanítványok példája megvilágító erejű. Kezdetben szomorúan és összezavarodva mentek az úton. Amikor Jézus csatlakozott hozzájuk, és ők figyelmesen hallgatták, ahogy magyarázza nekik a Szentírást, érezték, hogy lassacskán átmelegszik a szívük, és egyre bölcsebbekké válnak. Fontos, hogy mindennap szánjunk időt a Szentírás meghallgatására. Mindennap úgy kell meghallgatnunk és befogadnunk, mintha ez lenne a kenyér, mely a szívünket és az életünket táplálja. Ez az igazi bölcsesség: mindennap meghallgatni Isten szavát. Könyve lezárásaként a bölcs Ben Sira a következőt írja: „Nyelvemet az Úrtól jutalomként kaptam, azért most vele adok hálát neki” (Sir 51,22).
Előesti imádság
