Ter 13,2.5–18. Ábrahám
és Lót elválnak egymástól
Ábrahám az ellentétek, a viták és a háborúk világában él. Ennek
ellenére megmarad a hivatásnál, amit Isten bízott az emberekre: egymás testvéreinek
kell lennünk. Ábrahám és Lót mindketten gazdagok voltak, és akkora csordát birtokoltak,
hogy a terület, ahol éltek, nem volt alkalmas a gondtalan együttélésre. Veszekedés
tört ki Ábrahám és Lót pásztorai között. A testvériség veszélybe került. Ez történt
akkor is, amikor Káin nem fogadta el Ábel különbözőségét és gyengeségét, annyira
nem, hogy végül megölte. Attól fogva minden gyilkosság egyben testvérgyilkosság.
Az egyedüllétre való vágy könnyedén az egyetlenség vágyává változhat át. Ábrahám,
aki a béke és a testvériség embere, mivel az Úr szavát hallgatja és követi, Lóthoz
fordul, és így szól hozzá: „Ne legyen vita köztem és közted (...) Nemde nyitva áll
előtted az egész vidék? Válj el tehát tőlem: ha te balra mégy, én jobbra, ha te
jobbra, én balra.” Azért, hogy megvédje a testvériség értékét, és biztosítsa a békés
egymás mellett élést, Ábrahám lemond annak a vidéknek a legszebb részéről, amit
az Úr megígért neki, mert azt akarta, hogy testvérek maradjanak Lóttal. Rendkívüli
gesztus ez, amely mutatja a benne levő erőt, ami által a testvérét előbbre helyezi
a saját érdekeinél. Ábrahám jól tudta, hogy a vita mindig erőszakot és a konfliktusokat
szül. Az ő erejének rendkívüli példája ma is meg kellene hogy ihlesse gyermekeit.
A hívő ember arra kap meghívást – különösen ma –, hogy bármi áron megőrizze a
népek közötti testvériséget.
Imádság az Úr Anyjával,
Máriával
