Szent Iréneusz (130
k.–202) lyoni püspök és vértanú emléknapja. Anatóliából érkezett a mai Franciaország
területére, hogy hirdesse az evangéliumot.
Ter 15,1–12.17–18 –
Ábrahám szövetsége
Ábrahám útja, melyet azért tesz meg, hogy elérje azt a földet,
amit Isten meg- ígért neki, nincs híján a nehézségeknek. Hol van az a számtalan
leszármazott, akikről Isten beszélt, miközben úgy tűnik, hogy Ábrahám egyetlen örököse
egy szolgájának a fia? A bizonytalanság és az ebből következő kérdések részét képezik
a hívő ember életének. Túl sokszor rémülünk meg korunk bizonytalansága és a jövő
beláthatatlansága miatt. Az Úr mégsem hagyja el Ábrahámot, ahogy nem hagy el bennünket
sem. Sőt, elébe megy a dolognak: „Ne félj, Ábrahám, én védőpajzsod vagyok; a jutalmad
igen nagy lesz.” Az Úr megelőzi a kérdéseinket, nehogy azok foglyaivá válhassunk.
Így szabadítja ki Ábrahámot is aggodalmainak és félelmeinek harapófogójából: „Nézz
föl az égre, és számold meg a csillagokat (...) ilyen lesz a nemzetséged.” Csak
a saját behatárolt nézőpontunkból kiszabadulva vagyunk képesek messzire ellátni,
meglátni azt a nagy sokaságot, melyet az Úr készített elő számunkra. Isten nézőpontja,
melyet meg szeretne osztani velünk, egyetemes nézőpont, szabad a félelemtől, éppen
ellenkezője annak, amit gyakran gondolnak róla. A saját magunkba való bezárkózás
szüli bennünk a félelmet és az aggodalmaskodást, de az Úr kiszabadít minket. Van
ugyanis egy óriási nemzetség, amely a hívekre vár, hogy az Isten szövetsége minden
néphez eljuthasson.
Imádság a szentekkel
