A római egyház a Néro-féle
üldöztetés idején vértanúságot szenvedett első mártírjaira emlékezik.
Ter
17,1.9–10.15–22. Ábrahám leborul az Úr előtt
Egy hívő ember életében nincs olyan időszak, amikor azt mondhatja: minden szükségeset megtettem. Az Úr megjelenik Ábrahám előtt, és azt mondja: „Járj előttem, és légy tökéletes!” Hívőnek lenni pontosan azt jelenti, hogy az Úr előtt kell járnunk, ahogy Ábrahám tette, meg kell hallgatnunk, és szeretnünk kell őt teljes szívünkből, teljes lelkünkből, teljes elménkből. Ez a lelki élet lényege. A hívő ember nem arra kapott meghívást, hogy elvonuljon a világtól, hanem hogy bátran, Isten szeretetétől megerősödve lépjen be oda. Ez a szövetség megváltoztatja a hívő ember szívét és életét, ahogy Isten megváltoztatta Ábrám nevét Ábrahámra, ami azt jelenti: „népek sokaságának atyja”. Vagy ahogyan aztán a történelmet is megváltoztatta. Minden ember feladatot kap Istentől, küldetést arra, hogy a történelmet testvériesebbé, szolidárisabbá tegye. Ezen a téren Ábrahám ma is példaértékű számunkra. A bibliai hagyomány „minden hívők atyjának nevezi”. Mi a gyermekei vagyunk, küldetésének részesei, mely küldetés nem abban áll, hogy magányosan éljük az életünket, hanem hogy széles értelemben véve magunk is atyák legyünk, s létrehozzunk egy olyan új, nagy népet, mely az Úr szeretetét hirdeti a világban. Ezért ajándékozza meg Isten Ábrahámot és Sárát öregségében egy fiúval, Izsákkal. Ábrahám leborul az Úr előtt, s vele együtt mi is leborulunk, megszabadulunk a gőgünktől, hogy Isten beszélhessen hozzánk, és vezethessen minket a világ útjain, s mi testvérekké tehessük a népeket.
A Szent Kereszt
imádsága
