Ez 19,2–6a; Zsolt 100 (99); Róm 5,6–11; Mt 9,36–10,8
„Amikor látta a tömeget,
megesett rajta a szíve, mert olyan volt, mint pásztor nélkül a juhok: elcsigázott és kimerült.” Az evangéliumban arról olvashatunk, hogy mindenhonnan odasereglettek Jézus köré az emberek, hogy a segítségét kérjék, ő pedig nem küldött
el senkit. Csakhogy olyan sokan voltak, hogy már nem tudott mindenkit meghallgatni, és mindenkin segíteni. Ezért úgy döntött, maga köré gyűjti tanítványait, hogy segítsenek neki küldetése teljesítésében. Kiválasztott közülük tizenkettőt. Meglehetősen heterogén összetételű csoport volt ez, amiben a származási
hely vagy az ideológiai el- tökéltség másodrendű. Ami számított, az a Jézushoz
való kötődés, illetve a szavának
való engedelmesség – ez a két dimenzió
határozta meg ezeknek az embereknek az új identitását. Ettől kezdve nem úgy hivatkoztak rájuk, mint vámosra, zelótára vagy halászra, hanem mint a Názáreti
társaira. Jézus átformálta ezeknek a tanítványoknak a történetét
ugyanúgy, ahogy közülük az elsőnek, Simonnak a nevét Péterre változtatta. Új nevük az „Úr szolgája” lett, vagyis olyan ember, aki osztozik az ő küldetésében. Ugyanazt kell mondania, amit Jézus mondott, és ugyanazt a munkát kell
elvégeznie.
Aki tanítvánnyá válik, többé már nem lesz ugyanaz, aki volt. Abban a pillanatban – ahogy az evangélista írja – hatalmat
kap ahhoz, hogy kiűzze a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítson minden betegséget. Valóságos hatalomról van szó, mely nem tőlünk, emberektől ered, nem a hagyományainkból, nem a családunkból, és még csak nem is a személyes
képességeinkből fakad. Ez az evangélium ereje. Jézus a következőt
mondja az apostoloknak, akiket nagyon meglep ez a hatalmas
bizalom: „Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok.” Ez a „hatalom”
Istentől ered. Senki sem dicsekedhet vele, ugyanakkor nem is rejtheti véka alá lustaságból vagy félelemből. Nem abban áll a keresztény emberek és egyházi közösségek célja, hogy elzárkózzanak a változástól, a harctól vagy a feladatok fölvállalásától. Ellenkezőleg, követni kell az Urat, és elvégezni azt a munkát,
amit ő is elvégzett.
Imádság
az Úr napján
