A Santa Maria in Trastevere-bazilikában a betegekért
imádkoznak. Szent Bonifác (†754) vértanú püspök emlékezete: a mai Németország
területén hirdette az evangéliumot, fríz missziós útja során ölték meg.
Tób 1,3; 2,1b–8. Tobit népének szenvedése
Tobit hazájától messze élt, a legellenségesebb városban,
Ninivében. Bár diaszpórában élt, hű maradt Isten törvényéhez, míg Izrael
népének nagy része elhagyta hitét, és bálványimádó kultuszokat gyakorolt,
melyek ellentétesek voltak a jeruzsálemi templom kultuszával. Tobit megmaradt
atyái hitében, melyet a nagyanyja, Debora tanított meg neki (nem szabad elfeledkezni a nagyanya szerepéről a hit továbbadásában), és hű maradt Jeruzsálemhez:
„Szívvel-lélekkel ragaszkodtam Istenemhez” (Tób 1,12). Visszaemlékezik azokra
az évekre, amikor a hazájában élt, és megvallja, hogy mindig hűséges volt az
Úrhoz: „Én, Tobit, egész életemben igaz úton jártam, s a jót tettem.” A nagy
pátriárkák példáját követve az apja nemzetségéből választott magának feleséget.
Tobit életében az Úr törvénye állt az első helyen, melyből különösen három
dolog emelkedik ki, ezekről olvashatunk Tóbiás könyvében: a nemzettársaival
szembeni jótékonyság, a kultusz (melyben különös fontossággal bír Jeruzsálem és
a templom) és a családi értékek. Annak ellenére, hogy aktuális helyzete nem
erre utalt, fiának a Tóbiás nevet adta, ami azt jelenti: „Az Úr az én
gazdagságom.” De éppen ez az, amit megtanulhatunk Tóbiás könyvének olvasása
közben: aki hűséges az Úrhoz, azt mindennap Isten angyalai kísérik, és bőséges
lesz a jutalma. A történet egy pünkösdi eseményt beszél el: Tóbiás elindult,
hogy meghívjon egy szegényt az ünnepi ebédre. Nagyon szép ez a hagyomány. A fiú
azonban hazatérve elmondta, hogy egy zsidót megöltek, és a teste temetetlenül
hever a téren. Tobit fölállt az asztaltól, otthagyta az ebédet, és elindult a térre,
hogy gondoskodjék a temetetlen halottról. Mindenki kigúnyolta. Ennek az
embernek a könyörületessége azonban példát mutat nekünk abban, hogyan lehet
legyőzni az erőszakot és a közönyt, mely kegyetlenné tett és tesz minden
társadalmat.
Imádság a betegekért
