2Kor 5,14–21. A kiengesztelődés szolgálata
Pál újra az apostoli szolgálatot értelmezi, hogy a korintusiak megfelelhessenek az öntelteknek, akik vallásos tapasztalataikkal és tudásukkal dicsekszenek. Így ír: „Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg.” Az új dolgok pedig Isten dolgai, a határtalan szeretetből származnak, kiengesztelődést hoznak, nem pedig szakadást, szeretetet és nem gyűlöletet. Jézus egész műve arra irányul, hogy kiengesztelődjünk Istennel és egymással. Ha egységben maradunk Jézussal, kiengesztelődünk Istennel és egymással is. Az apostol a kiengesztelődés szolgájává válik, Krisztus követe lesz azért, hogy mindannyian kiengesztelődhessünk az Atyával. Az apostol ma is így buzdít minket: „Engesztelődjetek ki az Istennel!” Viszályoktól gyötört világunkban, ahol a gonosz lélek pusztít, és amely fukarkodik a megbocsátással, nagy szükség van arra, hogy a hívők könyörületességet, irgalmat és együttérzést tanúsítsanak. Jézus azért jött, hogy létrehozza a mennyei Atyával való kiengesztelődés mozgalmát, mert jól tudja, ez az út vezet ahhoz, hogy egymással is kiengesztelődjünk. Ez a mozgalom számos dologra buzdít bennünket, kezdve azzal, hogy valljuk meg saját bűneinket, és hogy találkozzunk, folytassunk párbeszédet egymással és az ellenségeinkkel.
Előesti imádság
