2Kor 11,1–11. Az
ingyenesen hirdetett evangélium
Pál a közösséget Krisztus jegyeseként ábrázolja, önmagát pedig apaként, aki éberen virraszt, és őrködik felettük, hogy a vőlegényhez tisztán vezethesse el őket. Ez a kép hatásosan érzékelteti, Pál milyen mélyen átéli a pásztor felelősségét. Mint jó atya, éberen virraszt, mert úgy látja, megismétlődik a földi paradicsom drámai jelenete, amikor Évát megkörnyékezte a kígyó. Valóban, volt, aki hagyta magát elcsábítani a kígyótól, vagyis a „fő-fő apostoloktól”, ahogyan Pál gúnyosan nevezi ellenfeleit, és akik egy másik evangéliumot hirdetnek, nem azt, amit tőle hallottak. Az apostol célja az, hogy megérintse hallgatóinak szívét, s megnyerje őket Krisztusnak. Ez az ő igazi fizetsége, az egyetlen dolog, amire számot tart. Az úton lévő apostolokat és misszionáriusokat általában a közösség tartotta el. Pál is ismerte ezt a szokást, de soha nem akart visszaélni vele, sőt dicsőség és erő volt számára abban, hogy fizetség nélkül hirdette az evangéliumot Korintusban. Az ingyenességet a közösség iránti figyelem és szeretet jelének szánta. Az apostol szavaiban lángol a szeretet az evangélium és a közösség iránt, amelyért oly sokat és teljesen ingyen fáradozott, kizárólag atyai szeretetből. Pál bizonyítja, ez a szeretet annyira erős, hogy semmi sem változtathatja meg. Ma az Isten szava elénk tárja a szenvedélyes szeretetnek ezt a példáját, hogy mi is eszerint cselekedhessünk.
Imádság az Egyházért
