Munkás Szent József emléknapja, a munka ünnepe
Jn 15,1–8. A szőlőtő és a szőlővesszők
1Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám pedig a szőlőműves. 2Minden szőlővesszőt, amely nem hoz rajtam gyümölcsöt, lemetsz, és minden termőt megtisztít, hogy többet teremjen. 3Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet mondtam nektek. 4Maradjatok bennem, és én tibennetek. Miként a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. 5Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek. 6Ha valaki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad; összeszedik, tűzre vetik és elég. 7Ha bennem maradtok, és az én igéim tibennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és megkapjátok. 8Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok, és tanítványaim lesztek.
Ezzel a képpel – az Atya a szőlőműves, a Fiú a szőlőtő, a tanítványok pedig a szőlővesszők – Jézus a szeretetnek azt az áramlását érzékelteti, mely a tanítványokat, őt és az Atyát egyesíti. Ez a kép sokszor szerepel a Szentírásban az Úr és népe közötti kapcsolat érzékeltetésére. Ezen a napon, amikor Szent Józsefre emlékezünk és a munka ünnepe van, arra emlékeztet minket, hogy a szőlőtő és a szőlővesszők közti egységből jó gyümölcsök teremnek. Azzal, hogy Jézus önmagával egyesíti a tanítványokat, ugyanannak a szeretetnek a részeseivé teszi őket, amelyben ő él az Atyával. Így kezdi beszédét: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők.” Szeretné, hogy ennek a képnek a segítségével a tanítványok megértsék, milyen kapcsolatot alakít ki velük: olyan szoros kötelék fűzi össze őket, hogy egyek vele. A szőlővessző csak akkor tud élni és gyümölcsöt hozni, ha a szőlőtőhöz kapcsolódik. Ha leszakadna róla, elszáradna és meghalna. Életbevágóan fontos a szőlővessző számára, hogy kapcsolódjon a szőlőtőhöz. Jézus ezért így folytatja: „Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.” Ebben az evangéliumi szakaszban tizenegyszer szerepel a „marad” ige, és a legtöbbször a „termést hoz” kifejezés követi. Ha a tanítványok figyelmes szívvel hallgatják Isten szavát, termést hoznak. Így volt ez József számára is, aki meghallgatta Isten szavát, amelyet az angyal közvetített felé, és megőrizte az Atya álmát azzal, hogy magával vitte Máriát és Fiát.
Imádság a szentekkel
