Boldog
Apor Vilmos győri vértanú püspök emléknapja: a II. világháború végén életét
adta a győri püspöki palotában rejtőző asszonyok és lányok védelmében.
Mk
9,41–50. Ha kezed, lábad, szemed megbotránkoztat
41Mert aki csak egy pohár vizet ad is nektek inni az én nevemben, azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát.
42Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsik közül, akik hisznek bennem: jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék.
43Ha a kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt: jobb neked csonkán az életre bemenned, mint két kezeddel együtt a gyehennába jutnod, az olthatatlan tűzre.
44 45Ha a lábad megbotránkoztat téged, vágd le azt; jobb neked sántán az örök életre bemenned, mint ha két lábaddal együtt a gyehennára vetnek.
46 47Ha a szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt; jobb neked fél szemmel az Isten országába bemenned, mintha két szemmel a gyehennára vetnek, 48ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük ki nem alszik.
(Iz 66,24) 49Mindenkit tűzzel fognak megsózni. 50Jó a só; de ha a só ízetlenné válik, mivel adtok ízt neki? Legyen só bennetek, és legyen békesség köztetek.«
„Ha csak egy pohár vizet ad is nektek valaki inni
azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony mondom nektek, megkapja érte a jutalmat”
– mondja Jézus. A Jézus nevében fellépő tanítványok megkaphatják azt a pohár
vizet, ami azt jelzi, hogy befogadták őket. Inni adni a zarándok és az úton
lévő befogadásának gesztusa volt, ők pedig – mondja Jézus – azért kapják meg,
mert Krisztushoz tartoznak. Krisztusé az, aki úgy dönt, hogy többé nem önmagához
tartozik, aki a szabadságot választja, de a szegénységet is azért, hogy hozzá
tartozzon. Hozzá tartoznak a szegények, akiknek semmijük sincs, a sok kicsi,
akinek már egyetlen pohár víz is (ahogy Máté evangéliuma mondja) életre szóló megváltást
hozhat; és aki ad, annak nem vész el a jutalma. A befogadásban és a
szolgálatban valóban összekeveredik az, akit befogadnak és szolgálnak, azzal,
aki befogad és szolgál. Mindig emlékeznünk kell arra, hogy minden, amit
teszünk, mindig és kizárólag az ő nevében történik, és nem a miénkben, és hogy
mennyi gondoskodást, bölcsességet kell tanulnunk annak tudatában, hogy Jézus
nevében járunk, keresztények vagyunk. Jézus kemény szavakat használ azzal
szemben, aki megbotránkoztat „egyet is e kicsik közül”, akik hisznek benne! A gonosz
előtt állva botrányt jelentenek a kemény szavak, a kevés remény, a közömbösség.
Botrány annak visszautasítása, hogy egy pohár vizet adjunk. Botrány olyan
törvényeket hozni, amelyek célja, hogy ne mentsék ki a tengerből az embereket,
hogy megnehezítsék a szolidaritás gyakorlását. Az „előbb én következem” ördögi
logikája ez. A botrány mindig valami konkrét dolog, például a mások ellen felemelt
kéz, vagy a kapzsiságból zárva tartott kéz, a másfelé fordított tekintet. Ezért
kell levágni, mert a gonosszal nem lehet kompromisszumot kötni. És levágni nem azt
jelenti, hogy elveszíteni, hanem hogy megtalálni: elnyerni a jóságos
tekintetet, a nagylelkű kezet, egy lépést a szeretetben. Jobb elveszíteni
valamit, mint a szívünket és a lelkünket veszíteni el.
