Jn
16,29–33. Bízzatok, mert legyőztem a világot
29Tanítványai erre azt mondták: »Íme, most nyíltan beszélsz, és nem példabeszédet mondasz. 30Most tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki kérdezzen téged. Ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél.« 31Jézus azt felelte nekik: »Most hiszitek? 32Íme, eljön az óra, sőt már itt is van, amikor elszéledtek, mindenki az otthonába, engem pedig magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. 33Ezeket azért mondtam el nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot.«
A tanítványok azt hiszik, mindent megértettek, talán már nincs is szükségük arra, hogy hallgassák Jézust. Hiszen Jézus feltárta előttük szívét, kinyilatkoztatta előttük az Atyával való élet szépségét, és azt mondta, rájuk is ez vár. Azt hiszik, már most az övék ez az élet. Az olyan ember felszínessége ez, aki azt hiszi, hogy a hithez elég egyszerűen néhány formulát megérteni. Jézus azonban nem veszíti el türelmét. Ő, a jó és türelmes mester továbbra is beszél hozzájuk, hogy növekedjenek ismeretben és szeretetben. Nem hagyja, hogy saját büszkeségük uralkodjon rajtuk, nem akarja, hogy rabságban tartsa őket az a beképzelt meggyőződés, hogy már megérkeztek. Szembesíti őket gyöngeségükkel, életük törékenységével. Nemsokára félelem lesz úrrá rajtuk az életük miatt, és elmenekülnek a fenyegető veszély elől, hogy ők is részesednek Mesterük szenvedéséből. Ezt mondja nekik: „Most hiszitek? Eljön az óra, s már itt is van, amikor szétszéledtek, ki-ki megy a maga útjára, s magamra hagytok.” Jézus figyelmezteti őket, éppen azért fognak szétszéledni, mert nem bízzák rá magukat a Mesterre és tanítására. A Getszemáni-kertben való elfogatásakor éppen ez valósul meg: mindenki elhagyja, a legközelebbi barátai is. Csak az Atya marad mellette. Jézus ezért mondja: „De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.” Az Atyával való felbonthatatlan kötelék az igazi béke Jézus számára. És azt akarja, hogy a tanítványok is részesüljenek belőle. Az igazi béke nem abból fakad, hogy azt gondoljuk, minden problémától és korláttól mentesek vagyunk, hanem annak tudatából, hogy az Úr minden helyzetben kész a segítségünkre sietni. Bízhatunk az ő jóságos hatalmában, amely legyőzte a halált.
Imádság a szegényekért