Mk 9,30–37. Ha valaki első akar lenni
30Ezután eltávoztak onnan és átmentek Galileán; ő azonban nem akarta, hogy valaki megtudja ezt. 31Oktatta ugyanis tanítványait, és elmondta nekik, hogy az Emberfiát az emberek kezébe adják, megölik őt, de miután megölték, harmadnapra feltámad. 32Azok nem értették ezt a beszédet, de nem merték őt megkérdezni.
33Megérkeztek Kafarnaumba. Amikor már a házban volt, megkérdezte őket: »Miről beszélgettetek az úton?« 34Azok csak hallgattak, mert az úton arról tanakodtak, hogy ki a legnagyobb közülük. 35Ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és azt mondta nekik: »Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki közül az utolsó, és mindegyiknek a szolgája.« 36Majd odahívott egy gyermeket, közéjük állította, magához ölelte, és azt mondta nekik: 37»Aki egy ilyen gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem küldött.«
Jézus mindig a tanítványaival jár az úton. Erősen él
benne a közösség érzése. Soha nincs egyedül, kivéve amikor elvonul imádkozni.
Miután egyenként vagy kettesével hívta el a tanítványokat, azonnal közösséget
alkotott belőlük (vö. Mk 3,13–17). Nincs olyan, hogy individuális
kereszténység. Jézus megmutatja nekünk, hogy élete mindig másokkal való
közösség volt. Így segíti a tanítványokat, hogy az ő lelke szerint éljenek. A
mai evangélium elmondja, hogy amikor hazaérkeznek és maguk maradnak, messze a
tömegtől, Jézus rádöbbenti a tanítványokat arra, hogy milyen távol vannak az
evangéliumtól. Jézus azokban a napokban sokkal jobban szorongott, mint ők, a rá
váró halál miatt. A tanítványok pedig, akik jobban aggódtak saját sorsuk miatt,
mint a Mesterért, arról kezdtek vitatkozni, hogy ki a nagyobb közülük. Jézus,
szinte leereszkedve az ő szintjükre, nem veti meg a vágyukat, hogy
kiemelkedjenek a többiek közül, hanem megfordítja annak értelmét: a keresztény
közösségben az az első, aki szolgál. A keresztény közösségekben a szeretet
abszolút elsőbbségének kell uralkodnia. Ez a parancs olyan fontos volt az első
közösségek számára, hogy az evangéliumokban ötször szerepel Jézusnak ez a
kijelentése. Ezután Jézus odahívott egy gyermeket, középre állította, és
átölelte. Fizikailag állította középre, de mindenekelőtt a figyelem
középpontjába állította. A kicsiknek – mint a gyermekek, de egyben a
gyengéknek, a szegényeknek, a magányosaknak, a védteleneknek – a középpontban
kell lenniük, a közösség szívében: általuk válik jelenvalóvá az Úr.
Imádság
az Úr anyjával, Máriával
