Mk
10,32–45. Krisztus azért jött, hogy szolgáljon, és az életét adja
32Mikor úton voltak, hogy fölmenjenek Jeruzsálembe, Jézus előttük haladt. Az emberek megcsodálták, tanítványai pedig aggódva követték. Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettőt, és elkezdett nekik beszélni mindarról, ami rá vár: 33»Íme, fölmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik őt, és átadják a pogányoknak. 34Kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik; de harmadnapra föltámad.«
35Ekkor eléje járultak Zebedeus fiai, Jakab és János, és így szóltak: »Mester! Azt szeretnénk, hogy amit kérünk, tedd meg nekünk.« 36Ő megkérdezte tőlük: »Mit akartok, hogy megtegyek nektek?« 37Azt felelték: »Tedd meg nekünk, hogy egyikünk a jobbodon, másikunk pedig a bal oldaladon ülhessen a te dicsőségedben.« 38Jézus erre azt mondta nekik: »Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én iszom? Vagy meg tudtok-e keresztelkedni a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?« 39Ők azt felelték neki: »Meg tudunk.« Ekkor Jézus azt mondta nekik: »A kehelyből, amelyből én iszom, inni fogtok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is meg fogtok keresztelkedni. 40De azt megadni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön, az nem az én dolgom. Az azoké lesz, akiknek készítették.«
41Amikor a tíz meghallotta ezt, haragudni kezdtek Jakabra és Jánosra. 42Jézus azonban magához hívta őket, és azt mondta nekik: »Tudjátok, hogy akiket a nemzetek fejedelmeknek tekintenek, azok uralkodnak rajtuk, és a nagyok hatalmaskodnak felettük. 43Köztetek azonban ez nem így van, hanem aki nagy akar lenni, az legyen a szolgátok; 44aki pedig első akar lenni köztetek, az a szolgája lesz mindenkinek. 45Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.«
Az evangéliumban Jézus tanítványaival Jeruzsálem
felé halad. Az evangélista nem véletlenül jegyzi meg, hogy az Úr „elöl ment”,
éppúgy, mint a pásztor. Megmutatja ezzel, hogy mekkora felelőssége van annak,
aki szeretettel vezeti a rábízottakat. Jézus harmadszorra is elmondja nekik,
hogy mi történik majd vele Jeruzsálemben. Az apostolok és a többiek
csodálkoznak. Miután elmondta, Jakab és János odalépnek Jézushoz, hogy
megkérjék, hadd üljenek a jobb és a bal oldalán, vagyis előkelő, fontos helyen.
Ez a kérés még szomorúbb amiatt, hogy éles ellentétben van azzal, amit Jézus épp
az imént osztott meg velük. A tanítványok megint, ahogyan korábban is, nagyon
távol kerültek a Mester szavaitól. Még mindig a világ mentalitásának vetették
alá magukat. Nem tudtak úgy gondolni Jézusra, mint egy olyan Messiásra, akit
elítélnek és megölnek. Jézus ismét elmondja, mit kell érteni hatalom alatt a
keresztény emberek között: „Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a
szolgátok, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a
szolgája.” Jézus a tanítványok útját a testvérek és a szegények nagylelkű és ingyenes
szolgálatban jelöli ki. A keresztény közösségben az a nagy, aki szolgál. És aki
első akar lenni, annak a szolgálatban kell elsőnek lennie, nem pedig a
parancsolásban. Jézus az első, aki példát ad erről: „…az Emberfia nem azért
jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul
sokakért.” Minden keresztény arra hivatott, abban a közösségben, amelyhez
tartozik, hogy Jézust szemlélje és utánozza.
