ApCsel
2,1–11; Zsolt 103 (104); Gal 5,16–25; Jn 15,26–27; 16,12–15
A pünkösd elbeszélését
olvastuk az Apostolok cselekedeteiből. Lukács úgy állítja be ezt az eseményt, mint
az Egyház idejének kezdetét, olyan időt, ami most kezdődik, a Szentlélek
kiáradásával. Keresztelő János már előre látta ezt, amikor Jézusra mutatott: „Ő
majd Szentlélekben és tűzben fog benneteket megkeresztelni.” (Lk 3,16) Úgy
születik meg az Egyház, mint egy nép, amelyet a Szentlélek gyűjt egybe és
vezet. Nem önmagából, hanem a Magasságból születik meg.
A Lélek arra indította azt a kis közösséget, hogy
legyőzzék félelmüket, és kimenjenek a térre, amely – mivel nagy zúgás támadt –
időközben teljesen megtelt „az ég alatt minden népből” érkező emberekkel. Akik
az utolsó vacsora termében tartózkodtak, mind elteltek a Szentlélekkel: „és
különböző nyelveken kezdtek beszélni” (ApCsel 2,4). Úgy is fogalmazhatunk, hogy
ez a pünkösdi csoda egyik oldala: az evangélium iránti szenvedély egységes
közösséggé alakítja azt a kicsiny csoportot. A közösség van előtérben, nem az
egyes tanítványok. Nem véletlenül jegyzi meg Lukács, hogy éppen pünkösd előtt
választották meg a tizenkettedik apostolt. Itt van tehát egy új csoport,
amelyet a Lélek teremtett és ösztönöz indulásra, hogy az evangéliumot a föld
minden népéhez eljuttassa. Azonnal Jézusról kezdtek beszélni: arról a prófétáról,
akit keresztre feszítettek, akit az Atya feltámasztott a halottak közül. Ez a
keresztény igehirdetés központja minden korban.
Aztán ott van a pünkösdi csoda másik oldala: a föld
népeinek egysége, akik az utolsó vacsora terme előtti téren gyűltek össze, az
evangélium hirdetése nyomán. Lukács jó elbeszélői érzékkel név szerint,
egyenként mutatja be őket, mintha névsorolvasás lenne: „Mi pártusok, médek,
elamiták…, Rómából való zarándokok…, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi
nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.” A Lélek alkotta az Egyházban ezzel a
közösséggel, ezzel a „mi”-vel az első globalizációt, amely egyesíteni akarja a
föld népeit. Mindegyik megőrzi a saját nevét, a saját identitását, ugyanakkor
mindannyian elkezdték érezni, hogy egy népet alkotnak, amelyet az egyetlen
evangélium egyesít. Különbözőek, mégis egységben vannak.
A világnak ma is szüksége van a Lélek újbóli kiáradására. A
konfliktusok megszaporodtak, az igazságtalanságok kiszélesedtek. Szükség van
egy új pünkösdre ebben a nehéz és bonyolult időben. Szükség van arra a
fuvallatra, amely újra felfordulást okoz, kezdve a hívők szívén.
