Szent Addai és Mari emléknapja, akik a káld egyház alapítói. Imádkozzunk az iraki keresztényekért!
Mk
10,28–31. Krisztus követésének jutalma
28Ekkor megszólalt Péter: »Íme, mi elhagytunk mindent és követtünk téged!« 29Jézus azt felelte: »Bizony, mondom nektek: mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, nővéreit vagy apját, anyját, a gyermekeit, vagy földjeit értem és az evangéliumért, 30százannyit kap már most, ebben a világban: házakat, testvéreket, nővéreket, anyákat, gyermekeket és földeket, bár üldözések között; az eljövendő világban pedig az örök életet. 31Sokan lesznek elsőkből utolsók, és utolsókból elsők.«
Péter szavai, aki az apostolok szószólójaként fordul
Jézushoz, éppen ellentétes magatartást tükröznek, mint a gazdag ember tegnap
olvasott története. Hiszen ők elhagytak mindent, és követték őt. Vannak tehát,
akik válaszoltak Jézus hívására: ez a „mi”, amit Péter az első tanítványokra
használ, vonatkozik mindenkire, aki bizalommal hagyatkozik rá az Úr hívó
szavára. Péter állásfoglalása alkalmat ad Jézusnak, hogy még jobban
megmagyarázza, mit jelent az ő követése: nem arról van szó, hogy az ember áldozatot
hoz vagy elveszít valamit, lemond egy gazdagabb, boldogabb életről. Az
evangélium megmutatja az igazi gazdagságot, amelyet Jézus tanítványai kapnak.
Ha elhagyják mindenüket, hogy Jézust kövessék, már most, ezen a földön
százszorosát kapják vissza, üldözések közepette (Jézus ezt is elmondja nekik),
a jövőben pedig az örök életet kapják. A hívők közössége minden tanítvány
számára anya, testvér, otthon lesz. És ez a testvériség nem ér véget soha. A
„százannyi” túlzó kifejezése érzékelteti azt a bőséget és gazdagságot, amelyben
a Krisztust követőknek része lesz. Jézus szavai nem annyira a tanítványok
megnyugtatására szolgálnak, hanem azt mutatják meg, mit jelent ez a „mi”, az
Egyház, Isten családja, amelynek kirekesztés nélkül mindenki részese, mindenki osztozik
örömében és gazdagságában. Ne tévesszen meg bennünket a világ szelleme, amelyet
a pénz és az anyagiasság diktatúrája ural. Jézus követése már ma, ebben az
életben is testvérekkel, apákkal, anyákkal, gyermekekkel teli létet ajándékoz
nekünk. Ilyen az élet az Egyházban, amelyben az utolsók – vagyis azok, akik nem
féltek elveszíteni valamit önmagukból, hogy Jézust kövessék – az elsők között
találják magukat, nem érdemeik, hanem Isten kegyelmének bősége miatt, és
képesek lesznek tanúságot tenni a világ előtt arról az örömről, amely mellett
döntöttek.
Imádság
az Úr anyjával, Máriával
