Jn
17,20–26. Legyenek mindnyájan egyek, ahogyan mi egyek vagyunk
20De nem csupán értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavuk által hinni fognak bennem, 21hogy mindnyájan egy legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. 22Azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, átadtam nekik, hogy egy legyenek, ahogyan mi egy vagyunk. 23Én őbennük, te énbennem, hogy tökéletesen egy legyenek. Ismerje meg ebből a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, mint ahogy engem szerettél.
24Atyám, azt akarom, hogy ők is, akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem a világ teremtése előtt.
25Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg téged, de én ismertelek téged, és ők is megismerték, hogy te küldtél engem. 26Megismertettem velük a nevedet, és meg is fogom ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én őbennük.«
Ez az evangéliumi szakasz Jézus főpapi imájának
harmadik, utolsó részét tárja elénk. Az utolsó vacsora terme mintha kitágulna,
az imádság mindig új távlatok felé nyitja meg a szívet: Jézus tekintete előtt
megjelenik a föld minden részéből érkező férfiak és nők serege, akik
vigasztalásra és békére várnak. Jézus ezért a nagy népért imádkozik, és azt
kéri az Atyától: „Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám, bennem vagy s én
benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te
küldtél engem.” Jézus azt kéri, hogy igazi testvériséggé legyenek, amely
egybeköt férfiakat és nőket, egészségeseket és betegeket, kicsinyeket és
nagyokat. Másrészt éppen ez az egység az, ami megkülönbözteti és hitelessé
teszi Jézus tanítványait a világban. Minden nemzedék tagjai olyan mértékben
hisznek majd az evangéliumban, amilyen mértékben a tanítványok tanúságot
tesznek a kölcsönös szeretetről. Jézus közvetlen kapcsolatot teremt a
tanítványok szeretete és az evangélium hirdetése között. Az egymás iránti
kölcsönös szeretet tanúságtétele nélkül nincs keresztény misszió, nincs hiteles
evangelizáció. Bátrabban kell feltennünk magunknak a kérdést, hogy valóban a
szeretet, az egység, a szolidaritás, a közösség kovásza vagyunk-e. Nem szabad
alábecsülni azt a veszélyt sem, hogy a kereszténység egyre individuálisabbá
válik, mert egyre inkább ez a valóság. Ez az oka annak, hogy a misszió oly
gyakran lomha és kevéssé erőteljes. Akik megtapasztalják ennek a szeretetnek a
szépségét, tudják, hogy semmi sem törheti meg. Még a halál sem. A tanítványok
közötti egység az Egyház próféciája a mai, beletörődő világnak. Nincs olyan
szervezet, még a technikailag legtökéletesebb sem, amely helyettesítheti a
testvérek közötti szeretetet. Ma is ez a titka annak, hogy az Egyház küldetése
hatékony.
