Szent Mátyás apostol ünnepe
ApCsel 1,21–26. Mátyás megválasztása
21Ennélfogva szükséges, hogy azok közül a férfiak közül, akik együtt voltak velünk minden időben, amikor az Úr Jézus közöttünk járt-kelt, 22kezdve János keresztségétől addig a napig, amelyen felvétetett tőlünk, ezek közül valaki velünk együtt az ő feltámadásának tanúja legyen.«
23Kijelöltek tehát kettőt: Józsefet, akit Barzabásnak, melléknevén Jusztusznak hívtak, és Mátyást. 24Majd így imádkoztak: »Urunk, aki mindenkinek a szívét ismered, mutasd meg a kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál, 25hogy átvegye ennek a szolgálatnak és apostoli hivatásnak a helyét, amelyet Júdás hűtlenül elhagyott, és eltávozott az őt illető helyre.« 26Azután sorsot vetettek rájuk, és a sors Mátyásra esett, akit a tizenegy apostol közé soroltak.
Ezen a napon Mátyás apostolra emlékezünk. Őt azért
választották meg Jézus mennybemenetele után, hogy újra meglegyen a tizenkettő,
mert ez a szám Izrael tizenkét törzsének felelt meg, vagyis a teljes választott
népnek. E számban a teljesség és az üdvözülés egyetemessége iránti szenvedélyes
vágy fejeződik ki, ami az első keresztény közösség legelső aggodalma volt. Az
egyetemesség után való vágyakozást nem lehetett enyhíteni, még kevésbé
elfojtani. Júdás árulása nem állhatta útját az evangélium szívében oly mélyen
gyökerező egyetemesség vágyának. Jézus számára fontos, hogy minden embernek
joga van megkapni a megváltás hírét, bármely nép tagja és bármely föld lakója
legyen is. Az Egyháznak az a hivatása, hogy terjessze az evangéliumot, egészen
a föld végső határáig. Ezért kellett megválasztani a tizenkettedik apostolt:
egyetlen nép, egyetlen nemzet, egyetlen ember sem maradhat kívül az Egyház
szeretetén, törődésén. Természetesen nem lehetett akárkit megválasztani. Ezért
állapítják meg rögtön a kiválasztás feltételeit: a kiválasztottnak együtt
kellett élnie Jézussal, hallania, látnia kellett őt, meg kellett érintenie,
követnie kellett, vagyis valódi szemtanúnak kellett lennie. A hagyomány szerint
Mátyás egyike volt a hetvenkét tanítványnak. Az ambroziánus liturgia prefációja
így énekel: „Hogy teljes legyen az apostolok létszáma, különleges szeretettel
tekintettél Mátyásra, aki Krisztusod és misztériumai nyomába szegődött. Hangja
egyesült az Úr másik tizenegy tanújának hangjával, és elvitte a világba a hírt,
hogy a názáreti Jézus valóban feltámadt, és az emberek előtt megnyílt a mennyek
országa.” Mátyás személyében megláthatjuk minden idők tanítványát. Minden
tanítvány rábízott feladata, hogy gondoskodjon a közösségről.
