A 20. század új mártírjainak emlékére Szent II. János Pál pápa a 2000., jubileumi évben ezen a napon vezetett ökumenikus imádságot a római Colosseumban a keresztény egyházak vezetőinek részvételével.
Jn 16,5–11. Ha nem megyek el, akkor nem
jön el hozzátok a Vigasztaló
5Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem, és senki közületek nem kérdi tőlem: ‘Hová mégy?’ 6Hanem, mivel ezeket mondtam, szomorúság töltötte be szíveteket. 7De én az igazságot mondom nektek: Jobb nektek, ha elmegyek. Mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok, ha azonban elmegyek, elküldöm őt hozzátok. 8Ő, amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságosságról és az ítéletről: 9vagyis a bűnről, hogy nem hisznek bennem; 10az igazságosságról, hogy az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; 11és az ítéletről, hogy ennek a világnak a fejedelme megítéltetett.
Jézus azt mondja, most kezdődik a hit ideje. Ne
gondoljuk, hogy ez a kor szegényebb az apostolok koránál. Jézus nem hagyja sorsukra
tanítványait. Az apostolok szívébe kiárasztott Szentlélekkel kezdetét veszi az Egyház
ideje. A Szentlélek segíti a tanítványokat, vigasztalja, erősíti, óvja,
megvilágosítja és képessé teszi őket arra, hogy továbbadják a szeretet
evangéliumát, és így átalakítsák a világot. A Lélek segíti majd a tanítványokat
a felmerülő nehézségek idején is. A Lélek „meggyőzi a világot a bűnről, az
igazságról és az ítéletről”. Az evangélista úgy képzeli, mint egy nagy ítélőszéket,
ahol lelepleződik, pellengérre kerül a gonosz, amely azon munkálkodik a
világban, hogy lerombolja azt. Ez a feladat vár a tanítványokra, a Szentlélek vezetésével.
Tekintetünkkel kifáradásig kell fürkésznünk a világot és a történelmet az Írások
fényénél, a Szentlélek segítségével, hogy felismerjük a világban működő gonoszt,
és a szeretet útjaira térhessünk, amelyek megmentik a világot. Ez az a komoly
és magával ragadó feladat, amely ma is a keresztények előtt áll: prófétának
lenni, aki lerántja a leplet a gonoszról, és megmutatja, mindenekelőtt saját
példájával, a jóság útját. Egyikük, Óscar Romero érsek ma is beszél hozzánk.
Korának drámai történelmét Isten szavának fényében olvasta. Igen, mártírhalált
szenvedett érte, de bizonyságtétele ma is értékes. Az ellene felhozott vádakra
azt válaszolta, hogy ő csak a történelmet olvasta az evangélium fényében:
„Isten szava olyan, mint a nap sugara, amely felülről jön és megvilágosít. Mi a
bűne a napnak, ha tiszta fénye pocsolyákra, ürülékre, szemétre vetődik ezen a
földön? Meg kell világítania ezeket, különben nem lenne nap, nem lenne fény,
nem hozná napvilágra a rosszat, a borzalmasat, ami a földön létezik.”
Imádság az Úr anyjával,
Máriával
